Hazajöttél,

a szonettek meg strandra mentek

 

Hát hazajöttél, hát haza, hát,

kivilágíthatnánk a kupolát,

de tegnap, tegnap leeresztett,

beállt egyszerű mennyezetnek,

nagyon nagyon fáradt vagyok ma,

verset szöszöltem fogvacogva,

kabátom sem, pokrócom sem plakát,

ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers,

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz,

hát hazajöttél, hát haza, hát,

láthattad szonettek fürdőző csapatát,

mind strandra ment, én csak tudom,

elbabráltam fürdősapkáikon,

míg málé ottavák és méla tercinák

csak rágcsálták a főtt kukoricát,

láthattad őket, tőlem mentek el,

azt fütyörészték, hogy rímelni kell,

bár úgy csörtettek, mint a csorda,

mindent össze enjambement-ozva,

nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság

az asztalom, papírom (s a világ?)

hát hazajöttél, hát haza, hát,

kicsomagolsz húsz deka hideg vacsorát,

alágyújtasz a tegnapi teának,

a plafon szépen visszapúposodik kupolának,

és a csúcsában kerek égre lelsz,

ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.