Lászlós Fesztivál

A Lászlós Fesztivál ötlete 1994-ben született meg Reuter Lajos akkori végzős B osztályában. Ők valami nagyobb szabású kulturális-zenés-büfés happeningre gondoltak. Részletekkel nem nagyon tudtak szolgálni. Páran elkezdtünk a dolgon gondolkodni, majd tanár-diák szervezőgárdát is létrehoztunk. És két hónap múlva megvolt az első fesztivál, délután 4-től másnap hajnali 5-ig, nagyjából 35 programmal. Nagyszerű érzés volt — sokaknak legalábbis az. Annyira, hogy utána még évekig hasonló kedvvel és lendülettel tudtuk a dolgot folytatni, a programok száma pedig tovább emelkedett.

A fesztivál alapgondolata az volt, hogy azt mi, lászlósok csináljuk magunknak. Néhány meghívott vendég jól jön (járt is nálunk az évek során Varnus Xavér, Mérő László, Fellegi Ádám, Spiró György, Havas Henrik, Deutsch Tamás, Mácsai Pál és még jópáran), de egyébként mi szervezzük magunknak a büféket, a Ki mit tud?-ot, a tanár-diák játékokat, a szellemi vetélkedőt, a színházat, a zenét, a sportversenyeket. Ehhez természetesen az kellett, hogy mi — diákok, tanárok — vegyük is ki a részünket az általunk kitalált feladatokból, és akarjuk megmutatni magunkat.

Az akkori lelkes diákok nevének felsorolása ma már keveseknek mondana bármit. Pedig sokan voltak, és mindenképpen megérdemelnék. A tanárok közül az első időkben különösen sokat tett a fesztiválért Szajcz Katalin, Reuter Lajos, Patóné Szabó Júlia, Kósa László, Teremy Krisztina, Papp László, Salamon Gábor és természetesen Sárkány Péter igazgató. Magukon a fesztiválokon nagyon sokat segítettek a mindenkori testnevelő tanárok, valamint Szendrei Péter (aki pár év alatt a fesztivál főszervezőjévé nőtte ki magát) és Tóth Zsigmond. Mindig elképesztően sokat dolgozott Gellért Jánosné, és vele a mindenkori DÖK. Na és a szülők. (Elnézést, ha valakit kihagytam volna.)

6-7 éve a fesztivál némileg külsődlegesebbé vált. A diákok jórészt elkényelmesedtek, inkább fogyasztóként szeretnek már csak jelen lenni. A régi tanárszervezők is elfáradtak, némileg talán meg is öregedtek. A sok új fiatal tanár pedig — Parragi Esztert, Vanessa Martorét, Juza Katát leszámítva — szemlátomást nem lát fantáziát a fesztiválban. Nyilván inkább az osztálytermekben szeretnek kibontakozni. Rendben, de azért ez mégis csalódás. Ha ők nem akarják, kik fogják a diákokat megbolondítani?

Ebben a tanévben nem is volt fesztivál, újabban már csak kétévente rendezzük meg.

2005 novemberében, hírlik, majd ismét lesz. De mi néhányan inkább a fesztivál új — a régiek szenvedélyességét visszahozó — korszakát várjuk. Mert így — ahogy most kinéz — nem nagyon érezzük, hogy közünk lenne hozzá.