(nem varietas, de laktat)

Már így mostanábank

orábban lesz késő,

bizony, a nyár hajszálába

lopván beszökik a vén ősz.

Ilyenkor nagyon

lelkiállapotba kerül a kósza test,

van, hogy az elbizonytalanodásje

lensége jön rá egyenest.

Az égbolt olyan,

mint egy galambszürke öltönynadrág,

nem a sliccénél nézve,

hanem hátrább.

Hasonlóképpen az élet is

igen nehéz esésű,

folyton folyvást lehúzza

a pénztárca és a fésű.

Mindig felfeslik valahol

az agyi gondolat koptatója,

pedig hajszálra egyforma léptek

lógnak ki alóla.

Menő púpok a felhők,

egyre a világ kitérdesedik,

és a vasalással nem lehet

megoldani a kérdéseket.

Mint hogyha egy

közületi étkeztetés lenne a lét,

amelyben nem a rizseshúst változtatják,

hanem a nevét,

ami nem tápértékileg jó,

sokkal inkább pszichésen,                                                                         

                                                                                              az étlapra fektett hangsúly is       

nagyot nyom az evésen.                                                          

De csitt, amikor a lélek                                                           

már teljesen ellaposodna,                                                        

egy-egy haladás képében                                                                          

zömmel kisüt a napos oldal.                                                                       

Sajnos, mire a sok jogosult                                                     

az úttesten keresztül odafut,                                                    

a bőség kosarából kissé csak                                                 

a futkozás melege jut.                                                             

Megered az eső lába,                                                                                

hallatszik is a sok patty, patty,                                                                   

kinéz a szem, mire föl

visszanéz a konyhaablak.                                                        

Némely tekintetben                                                                

egyre több a tompa máma,                                                     

erős hullámokban gőzölög az őszi pára.                                   

Jobb is talán viszont,                                                               

hogy a csüggeteg forszírozás helyett                                        

az emberi zsiger

fölplankol egy vastag levest,                                                                      

hiszen ameddig eléggé                                                                               

sűrűen kanalazhat,                                                                  

kétségtelen a szájíz.                                                                                   

Nem varietas, de laktat.