El-elképzelem a falansztert

 

S hogy verset írni megint flanc lett,

el-elképzelem a falansztert.

 

Ülnek sorban a bolond költők,

gőzölög előttük a pörkölt.

 

S miközben tele lesznek nyállal,

telnek a raktárak széklábbal.

 

Jár-kel köztük a felvigyázó,

ragyog, mint hogyha lenne rá szó.

 

Valaki köp egyet, de annyi,

úgyis közösen kell felnyalni.

 

S másutt már kilenc csók a forgács,

sőt, ráadást is kér a zord ács.

 

Ezek itt meg csupán nagyolják,

merthogy a székláb, s hogy azannyát.

 

Mi lesz, ha lángra kap a szikra,

s rímelni kezd a lik a likra?

 

Mi lesz? Mi lenne? Csak-csak esznek.

Ha meg nem, hát az lesz a vesztek.