A költő kezelőorvosához

 

Tisztelt Doktor úr, a betegségemet szeretném

Önnek leírni. Valahogy úgy érzem, hogy

 

csak én birok versemnek hőse lenni,

első s utolsó mindenik dalomban:

a mindenséget vágyom versbe venni,

de még tovább magamnál nem jutottam,

s egészen elhatalmasodott rajtam ez az érzés,

s már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,

de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?

Vak dióként dióban zárva lenni

s törésre vágyni beh megundorodtam,

tehát kint űr, bent pedig undor... de főleg az, hogy

bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,

csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -

de jól tudom, vágyam sejtése csalfa,

és van kiút, lehetséges a gyógyulás... Azonban Doktor

úr panáceája nélkül

én maradok: magam számára börtön,

mert én vagyok az alany és a tárgy,

jaj én vagyok! Az ómega s az alfa pedig a Doktor úr!

Az Ön segítsége nélkül elvesztem. Elvesztem.