FÖLEMELKEDÉS

 

Völgyek, tavak felett, a bércek büszke vállán

 túlszökve, tengerek s zúgó erdők felett,

túl a napon, túl a felhők és éterek,

 túl a szférák örök csillagöves határán,

 

 lelkem vígan mozogsz a fényben odafent

s mint jó uszó, aki a vízben szinte röppen,

kimondhatatlan és férfias, nagy örömben

 tombolva hasitod a mély-mély végtelent.

 

 Repülj jó messzire, tisztítsa meg a földi

kóroktól szellemed a tiszta, magas ég,

és idd, mint isteni italt, a menny tüzét,

 amely a ragyogó kristályteret betölti.

 

Lerázva bánatok s a roppant unalom

 fojtó ködét, mely az életet nehezíti,

 boldog, ki repeső szárnyát csak kifeszíti

s már ott jár azokon a fénylő utakon!

 

akinek hajnali pacsirtaként a kék ég

 felé lendül szabad és friss gondolata:

 a lét fölött lebeg s magától érti a

 néma tárgyakat és a virágok beszédét!

 

Szabó Lőrinc ford.