Anakreón házitűzhelye

 

31.

Koszorúnkon (ez is ünnep) ez az egy gyertya világít.

Ha elalszik, maradunk majd (ahogy élünk) a sötétben.

 

32.

Napra nap jön, élni élünk, kint a tél, de bent meleg van,

van mit enni, inni bőven, nincs panaszra semmi ok.

 

Két gyerekkel itt a lányunk, énekelnek gyertyafénynél,

itt vagyunk ma jó helyünkön… Tudjuk, holnap hol leszünk?

 

nem. De boldogság az is, ha — percre bár — a rossz világban,

bontatlan családi körben rendben vannak dolgaink.

 

33.

Akkor miért iszom hát?

Mert rettegek magamtól.

Bor nélkül nem lehetne

boldogságom kibírni.

 

34.

Mi van, hitetlen, vén kutya?

Nem abba ölted éveid,

hogy építgesd az életed?

Hát mindent összerontanál?

Ha nincs családod, semmi sincs.

Hited: a házad. Úgy ugass!

 

35.

Hűséges szerelem, segíts

megfékezni a pusztuló

testben eltemetett időt:

     sírjából ki ne törjön!

 

36.

Ez az életem. Nekem jó.

Ami rossz, azt elfelejtem.

Ami nem rossz, azt megőrzöm.

Hogy a többiek hogy élnek,

nem az én dolgom, nem izgat.

Ciripelhetek nyugodtan,

hamu alján, mindhalálig.

 

37.

Nyugtalanító ez a hang, ahogy szól

arctalanul, mint a tücsök, hiába:

nem simogat, nem melegít, ha félek.

 

38.

Belekezdek akkor újra:

veled éltem annyi évet,

veled is fogok maradni,

ha a lázam majd lehiggad,

s az öregség ránk teríti

mosolyával hűs nyugalmát.

 

39.

Ide látszik a jövőből: ami eljön, nem öröm lesz.

Az öregség, a betegség szakadatlan panaszával

keserített napi gondként az utódokra maradni,

tehetetlen tetemünkké leromolni — akarunk-e?

 

40.

Akár akarjuk, akár nem,

megtréfál még ez az élet.

 

Viseljük, csak humorunkból

idő előtt ki ne kopjunk.

 

Kacsint talán az öregkor,

ha kettesben kinevetjük.

 

41.

Te meg én: leszünk, amíg csak

lehetünk. Szeretjük egymást.

 

42.

Hinnünk kell, hogy tűzhely az élet, s áldozat égni,

     bár füstjében a láng elfullad, didereg…

Istenem, engedd meg, hogy nélküled is neked éljünk:

     szikrádból van a szív — szítsd kihunyó parazsát!