Középkori fametszet IV-V

 

Egy házasember gyorsan fogyni kezdett,

mint mécsvilág - s midőn lelkét kiadta,

vetvén magára utolszor keresztet,

a szomszéd lányra mutatott: ''Miatta!

Boszorkány a cudar, keblét mutatta,

éjjente rámjött és el nem eresztett,

hogy minden csontom ropogott alatta;

égessétek meg gyorsan a veszettet!''

 

És megfogák a lányt s veték a pince

nyirkára, majd ültek felette törvényt

sötét talárban és fehér karingben

szakállas férfiak, mormolva, görbén,

majd jött a hóhér, felragadta, szinte

repült vele - szép testét összetörvén.

 

*

 

Mily csődület a szűk templomzugolyban!

Vörös hajnali órán szörnyü lárma,

rohangálás, nyüzsgés, mint hangyabolyban -

Frissen hasadt ölfán gyönyörü lárva,

haja vállára omlik dús gomolyban,

cölöphöz kötve ott áll már az árva,

a könnye hull, fehér keblére folyva.

 

S felcsap a láng, s fertelmes, szörnyű préda-

leső moraj a férfinép közt: - Most, azonnal,

ég már az ing... bomlik a hasitéka!

S lökdösik egymást fajtalan haszonnal,

ágyéka már övék, övék a hónalj,

övék, övék, övék a drága céda!