Elszánt legyek

 

Elszánt legyek. Az nem visel meg úgy.

Még mást is mondott, és elég sokat

beszélt. Sokkal többet, mint amennyit

szokott. Hogy miket, arra már nem

emlékszem. Vagy nem nagyon. Valami

különbségről, ezt többször használta

ezt a szót, és most úgy tűnik, mintha

egy ideig csak azt hajtogatta

volna, hogy különbség, különbség, csak

ne hallgasson. Azután mégis egy

ideig nem szólt. Hogy minden percben

lehet egy kevés erőt gyüjteni.

És hogy én erre szánjam el magam.

A hangjára emlékszem. Vagyis

emlékszem egy hangra. De hogy mély-e

vagy magas, vagy milyen, azt nem tudom.

Azt soha nem is tudtam. Kiment az

ajtón, nem is intett, ott ültem

tovább. Még sokáig vártam. Mert nem

lehetett megmozdulni. Megittam

a maradék bort. Tíz évig. Vagy tíz

éve. Az ajtót nem csukta be.

Este volt. Bámultam ki a résen.