Ó, én hatalmas asszonyom!

 

1.

Csak most látom, milyen óriás ő.

 

Ó, mely szépek a te lábaid, mint függőleges

grönlandi bálnák; a te csípődnek kerülete mint

százezer férőhelyes olimpiai stadioné;

 

a te köldököd mint termálfürdők medencéje,

mely soha nem szűkölködik gyógyító vizekben;

a te hasad mint metropolisok repülőtere;

 

a te emlőd mint Szent Péter bazilika kupolája;

 

a te nyakad mint hőerőművek kéményei; a te

szemed mint feneketlen tengerszem, melyből soha nem

apad ki a kéj vize; a te orrod mint összkomfortos

kétszobás lakás.

 

Mert anyahajóhoz vagy te hasonlatos, én kedvesem,

mely a boldogság vizén hömpölyögteti a szerelem

hadseregét.

 

2.

Ó, én hatalmas Asszonyom,

szeretőm és anyám is egyben!

Hozzád tértem meg minden este,

Múzsám, a kóborlás után,

hogy új erőre kapva kalandozhassak

testednek lankás tájain.

 

Hajad illatos erdején vágtam át,

fürödtem szemed sós vizében,

hemperegtem szád mocsarában,

megmásztam melleid hegyét,

hogy hasad sivatagán átvergődve

feküdjek kicsit ágyékod

oázisában, a vénuszdomb füvén,

majd belépjek végre a hatalmas

bordély nedves falai közé.

 

3.

''Ki viszi át a Szerelmet?''

 

Ó, másfél mázsás lágy Judit,

ki véd engem, ha nem vagy itt?

Kecses-hatalmas mozdulattal

a tankokat ki sepri félre,

ki zúzza szét a börtön rácsát,

virágokat ki szór a vérre?

 

Ki lép át értem árkot, bokrot?

A szögesdrótból ki köt csokrot?

 

Hatalmas asszonyom, Judit,

ki viszen át, ha nem vagy itt,

ölében ama túlsó partra,

ahol nem ül a földön átok,

s a törpék és az óriások

együtt szőnek tündérmeséket?

 

Ki véd engem? És én kit védek?

Hernyótalp-ajkat ki kínál

a tankok hernyótalpa helyett?

Ó, szeretőm, anyám, Judit,

ki menti meg, ha nem vagy itt,

itt, Balkeleten, a szerelmet?