Mégis nehéz

 

Anya, anya

ebben a sivatagban,

miért hagytál itt, ebben a sivatagban?

 

Miért hagytál itt, hol minden oly kietlen,

és mégis mindent oly kiváncsian

szemlélgetek?

                     Tudod, hogy hány kisértés,

a semmi és üresség késdobáló

hány és hány pokla leskel itt reám?

 

Persze, a ruhák fodrát leeresztik,

a kelme megfakúl, s a fű

beteríti az utakat.

 

Persze, persze, a feledés, az elmúlás -

de hol is hagytam abba? -

mégis élek,

mégis nehéz, anya, mégis nehéz.