Angyalfia, senki lánya

 

Karácsonyi szekvencia

 

 

Áll az apa keservében

Játszadozva, mintha régen,

     Gyermekként a fa alatt.

 Mintha tán csodára várna —

­Bár egy angyal árva szárnya

     Sem suhintja a falat.

 

Mintha volnék, mintha várnék,

Míg a gömbön ring az árnyék,

     S elkereng a mennyezet.

 Gyertyák glóriája reszket:

Bölcsek engem nem kerestek,

     Erre csillag nem vezet.

 

Jöjj, karácsony, légy te vendég!

Légy, miképpen megjelenték

     Pásztorok s a mágusok!

Légy vigasz, örökre játék!

Lágy viasz körömre ráég...

     Hó ha hull - csak sárlucsok.

 

Hány szerettem, mennyi vendég

 Jött el ünnepelni, szent ég,

     Éji jégen énekelt!

 Tapsikolt Krisztinka lányom —

 ­Körbe forgott, mint karácsony,

     Míg az évek fénye telt.

 

Jaj, karácsony, térj be reggel,

 Végre víg vendégsereggel,

     Hozd el újra gyermekem!

 Játsszon itt Krisztinka, Fanni —

 ­Tudjak egy kicsit kacagni,

     Lépjen angyal lelkemen.

Mintha várnék, mintha volnék

Csillagától megrabolt ég,

     Rezzenékeny, tiszta táj.

 Mintha másnak sorsa lennék:

 Önmagamba szálló vendég,

     Tűnt öröm, mely visszafáj.

 

Áll az apa bánatában,

Csillagszóró éjszakában,

     Vár, görnyed a fa alatt...

Nem jön angyal, senki lánya ­ —

Isten súlya, űr magánya

Roppantgatja a sarat.