Orpheus panasza

 

amikor muzsikába kezdtem röptében a holló megállt

csengős nyakát bolondul rázva térdreesett a kiscsikó

a vizek hozzám kezesedtek nap hold örvendve hozzám futtak

ikrás gyöngyöt sírt gyönyörében az elhagyatott fügefa

valahol dühös istenek hallgattak keresztbefont karral

lábuknál Eurydike lökdösték röhögve utánam

fülem sírással volt teli szívem vasszeggel volt teli

szemem sós könnyel volt teli öklöm rángását letagadtam

nem fordultam meg! nem igaz! szétrúgott muzsikámra mondom!