Ígéretekkel, kényszerekkel

Szilágyi Domokosnak

 

 

Ígéretekkel, kényszerekkel

                Ölel magához a világ.

                Csak egyszer adja meg magát,

S örökre kárhozott az ember.

 

Ragályos átlagvélemények,

                Előregyártott tettek és

                Potyán kapott elismerés

Varsái közt bujkál a lélek.

 

Furfangjait varázslatának

                Egymás után idézi fel,

                Hogy az légy, aki néki kell,

És ne az, aki igazán vagy.

 

Elméletekkel, babonákkal

                Próbál rábírni, hogy lenyeld,

                Hogy elismerd, hogy igeneld,

Hogy megbékülj gyalázatával.

 

Illemtudó nagylelkűséged

                Csiklandva kéri, hogy segíts,

                De hogyha csak egyszer segítsz,

Már bekapott és megemésztett.

 

Igenjeinkkel szív magába

                Ős ellenségünk, a világ.

                Belőlünk építi magát,

Mint a pyrhána, mint a cápa.

 

És íme, ezredévek óta

                Legjobbjainkon is kifog.

                Pedig együgyü a titok:

Egy szó csupán, egy kicsi szócska;

 

Egy szó, amelyet pofájába

                Kell vágni, bármit kérjen is,

Mégha igazat állít is,

Mivel nem méltó soha másra;

 

Egy árva szó - ismerjük régen,

                De százszor áldott az, aki

                Ki meri végül mondani,

Hogy: nem. Hogy nem. Hogy csak azért sem.