Amikor fölfele hullnak a tárgyak

 

Amikor fölfele hullnak a tárgyak

s melegét a nap letagadja,

fogódzz a világ peremébe, drágám,

                               vigyázz magadra.

 

Ha a szó az ellenséghez áll át

s a villanyórákat rendre lecsapja,

ne moccanj, várj a farkassötétben,

                               vigyázz magadra.

 

Szép melledre különösképpen,

ó kígyók álma, igézetes alma,

ne játssz Kleopátrát, hajítsd el a kígyót,

                               vigyázz magadra.

 

Ha szemhéjaddal nem takaródzhatsz,

ha négyszer öt ujjad húsz tájra rohanna,

feküdj le tilalmas árnyam alá és

                               vigyázz magadra.

 

Gumizubbonyt is öltenék érted,

leülnék mint veled egykor, a padra,

a sínre leülnék csak te, világom

                               vigyázz magadra.