Epikurosz-kör

 

A R.Ö.F.I.- és az első Versdallam-korszak vége felé (1998 tájára teszem) mi, úgy húszan, annyira elirodalmiasodtunk, hogy kedvem támadt egy új játékra. Úgy döntöttem, hogy titkos, ugyanakkor teljesen nyitott, ráadásul minden kötelezettségtől mentes irodalmi kört alapítok. A tennivaló egyszerű: szövegeket válogatunk és sokszorosítunk, azokat lehet olvasni, és esetleg beszélgetni róluk.

A kör névadójául Epikuroszt, az ókori filozófust választottam. Ebben volt némi önfényezés. Castiglione László Az ókor nagyjai című, sok szoborfotóval illusztrált könyvét lapozgatva már korábban észrevettem, hogy némileg hasonlítok erre a remek fazonra. Ez örömmel töltött el, mert a gondolkodásmódja is tetszett. Ránk maradt formájában (hírlik, Epikurosz írásainak bő 90%-a elveszett) ha nem is nagyon mély, de eléggé életképes filozófia ez. Pár mondatban: próbálj minél kevesebbet szorongni; szállj ki, amennyire csak teheted, a világ értelmetlen és nyomasztó nyüzsgéséből (ezek itt úgyis szimplán hülyék, viszi őket a szerep meg a tehetetlenségi erő — és aki hülye, alighanem az is marad); menj tehát ki ebből és teremts magad körül, ha tudsz, egy kedvedre való, emberekkel teli, másik világot, szigetet.

Ma sem tudok ennél jobbat, de nem is nagyon keresek. Jó ez nekem, ezt csinálom, amennyire megy. (És úgy látom, még másoknak, nem is keveseknek is jó.)

Jó érzés, hogy a világ 99%-a, ha úgy akarom, egyszerűen nem létezik.

Az embernek joga van az örömre, joga van önmagára. Ennyi az egész.

Ebből táplálkozott a kör.

Nekünk akkor főleg irodalomból állt az élet: jó, akkor legyen ez a mi hedonizmusunk. Olvassunk, írjunk, beszélgessünk.

Szép volt, úgy másfél évig működgetett is. Aztán a körösök jórészt elballagtak, onnantól kicsikét más világ jött.

Nem is gondoltam erre az egészre évekig. De most eszembe jutott, és elhatároztam, nem hagyom feledésbe menni. Írok róla. Ennyit.

 

 

Függelék.

 Az akkoriban összeállított anyag alighanem elkallódott. Felsorolom azért, amiket biztosan olvastunk.

 

Örkény István: Kavicsok

Bereményi Géza: A svéd király

Kundera: Autóstop

Poe-összeállítás (novellák)

Kafka-összeállítás

Hamvas Béla: Olbin Joachim csodálatos utazása

Nádasdy Ádám: Angol keringő

Cserhalmi György-interjú

Hamvai Kornél (a novella címére nem emlékszem)

Nemes Nagy Ágnes-összeállítás

Lorca-összeállítás

Petri György-versek

Faludy György-versek

Válogatott Goethe-aforizmák

Ady-publicisztika