Itt vannak a magyar szóbeli tételek, de sajna csak az első harmincat
sikerült begépelnem mostanáig, úgyhogy próbálj úgy húzni, hogy az első
harmincból legyen!
1.Ómagyar Mária-siralom:
Az első magyar nyelvű verses emlékünk,szerzőjét nem ismerjük.Ez a
legelső fennmaradt lírai emlékünk,mely feltehetően az 1300-as évek körül
keletkezett.A leuveni kódexben találtak rá, melyet domonkos rendi
szerzetesek írtak, és amely 1910-ben bukkant fel.De a verset csak
1923-ban fedezték fel.Az Ómagyar Mária-siralom nem más mint egy másolati
jellegű latin kódex magyar vendégszövege.A kódex ma az Országos
Széchenyi Könyvtár kéziratgyűjteményében található.A vers eredetinének
sokáig a kódexben található Planctus ante nescia kezdetű Geoffroi de
Bretuil szerzeményének tulajdonított latin himnuszt tartották,de mára
kiderült, hogy mindez téves.Az Ómagyar Mária-siralom nem fordítás,hanem
kompilált,több szöveg hatott a szerzőre.
A vers műfaja szekvencia.A latin szó (sequentia) jelentése:"ami
következik". A dallamhoz később mind több szöveg társuát.A
szekvencia
tehát szertartási szöveg, az áhítat egyik formája.Lehet, hogy az Ómagyar
Mária-siralamt énekszóval adták elő.
Az idézet lírai énje a haldokló fiát sirató édesanya. A költemény
tárgya: az Istenanya fájdalma fia szenvedése és kereszthalála miatt. A
részlet a szenvedéstörténet (Passió) alapmotívumát szólaltatja meg:Mária
együtt szenved Krisztussal, résztvevője fájdalmainak.A
szenvedéstörténetben nem az "ég királynője" jelenik meg csupán
a "siró
anya" aki fia földi-testi kínjainak enyhítéséért fohászkodik. Az
alapgondolat: a kínok közös elviselésének óhaja,a fiú helyett vállalt
halál önfeláldozásának vágya.A misztikus Istenanya kultusztól, a
túlvilági boldogság reményétől a fájdalom nagyon is e világi,így
oldódhat a Bibliában gyökerező szenvedéstörténet a humánum lírájává.
2.Janus Pannonius:Pannónia dicsérete
A fenti szöveg műfaja epigramma, amely görög erdetű műfaj, és egy fontos
gondolatot tömören, csattanósan fogalmaz meg.Két részből áll:az első
rész felveti a gondolatot,a második ötletes fordulattal megoldja.Az első
rész a gondolat felvetése az első két sor, a második rész pedig a
következő három.Kétfajta epigrammát különböztetünk meg: görög és római
típusút. A Pannónia dicsérete görög típusú,amely komoly gondolatot vet
fel.
A humanist költő öntudatával vallja büszkén, hogy az első igazi költő
Magyarországon.Nem öntelt dicsekvés ez részéről, inkább annak örül
Janus, hogy személyén keresztül a világ felfigyel hazájára.A szellem és
a kultúra erejét hirdeti a középkori felfogással szemben, mely
elsősorban a fegyverforgató gyilkolót dicsőitette.Azért vágyik a
világhír megszerzésére, hogy beborítsa annak fényével szeretett hazáját,
és megismertesse azt az egész világgal. Ez már kimondottan reneszánsz
öntudatra vall.
3.Balassi Bálint: Egy katonaének
A reneszámszt az 1340-es évektől a XVI. század végéig számítjuk.Az
európai művelődés történelmének talán legnagyobb hősi korszaka, az
ideológia, a tudományo, a művészetek megújhodásának, a nagy
felfedezéseknek a kora.A vallásos világkép veszít jelentőségéből. Világi
ideológiája a humanizmus, amely azt jelenti, hogy a vallásos eszmék
helyett egyre inkább az ember kerül az érdeklődés középpontjába, de ez
még nem jelentett szembefordulást az egyházzal.Előtérbe kerülnek ez
emberi érzések, a testi és földi szépség imádata.Az irodalomban az
alkotómódszerek közül az egyik legfontosabb az imitatio, az utánzás, az
antik, mintaképek követése, jellemző az idilli ábrázolás, a retorikai
eszközök alkalmazása, a klasszikus műfajok felújítása.Balassinak
Petrarca volt az előképe.
Az Egy katonaénekben vitéz dalol lobogó pátosszal.Az énekest a valóság
nem zavarja. Ő nem elmeséli hanem a reneszánsz ember áhítatával ünnepli
a természetet.A realitás körét nem lépi túl.A mező, a liget, az erdő nem
tágul a végtelenig, hanem mint a vitézek "sétáló palotája"
emberi
léptékű marad.A végvárak sokszor nyomorgó katonái itt ünneplőbe
öltöztek.A lovas katona legnagyobb pompája maga a ló.Balassi ünneplőbe
öltöztette a végeket.Versének egyik legnagyobb értéke mégis, hogy
hiteles képet ad a végvári életformáról.A versben nyomon követhetjük a
végvári huszár egész életét.A vitézi életforma már kevésbé ünnepélyes
mint az öltözék.Ez az életmód kegyetlen.A vitézek örömüket lelik abban,
hogy fejeket szednek, pedig tudják, hogy rájuk is hasonló sors
leselkedik.
A költőröl elnevezett strófa képletben iródott kilenc szakaszos
költemény az egyik legfegyelmezetebb szerkezetű Balassi vers: az első,
az ötödik és az utolsó versszak erőteljesebben zárja megába a
mondanivalót.Ezek hordozzák ez egész mű gondolati vázát, amely a
kérdésfelvetésből indul, a vitézek morális értékelésében tetőzik, s
végül a dicséretekkel és a búcsúhoz illő jókivánságokkal zárul.
4.Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne néki
Balasső a metefórákkal a végletekig mélyíti az érzelmeket, s mindezt
pompás jelzők sorjázásával teszi.A metaforák között megfigyelhetők
bizonyos fokozati különbségek is.Pl "szép szerelmem" ,
"lelkem édes
kivánsága" , "drágalátos palotám" , "két szemem
világos fénye" , "én
fejedelmem". A költő merít a magyar népköltészet, pontosabban a
virágénekek hagyományából. Ezt t'masytja alá a "jóillatú piros
rózsám",
és "gyönyörű szép kis violám". Több humanista jegyet is
találink:a nő
áll a vers középpontjában az istenség helyett.A költő magasztalja a
testi és a földi szépséget, mely szerinte örömök forrása, s ez
homlokegyenest ellenkezik a középkori siralomelmélettel.
Az egész vers egy önkéntelenül feltünő, megrázó erjű forró szerelmi
vallomás.Már a vers első részét erőteljes szubiektivitás jellemzi.Júlia
képe a második szakaszban villan fel először, így aztán a következő
sokkal erősebb lesz a lírai áradás, a költő nem győzi halmozni a
jelzőket és metafórákat.Már-már úgy tűnik, hogy az udvarlás visszhangra
talál, ezért meglepő a befejezés: "Juliámra. hogy találék,
örömömben így
köszönék,
Térdet, fejet neki hajték,kin ő csak elmosolodék".
Ebben a költeményben a népdalok legősibb leggyakrabban használt
ritmusformáját, a felező nyolcast használja.Huszonnégy soros remekmű, és
négyszeresen ismétlődő rímei vannak.
A költő felhasználja a lovagi líraeurópai hagyományát és annak költői
eszközeit.ĺgy például minden szakasz végén hódolattal köszönti Júliát,
vagy éppen elbúcsuzik tőle.Kötelező módon dicsőiti kedvesét számtalan
érzékletes metafóra segítségével.
5.Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
A fenti szöveg eposz, amely verses elbészélő műfaj, hexameteres formájú
költeményt jelent.Az eposzok történetei a hírnév megszerzéséről szólnak,
ez a legfőbb érték.Rendkivüli képességekkel és isteni segítséggel
megáldott hősei a közösség szempontjából fontos tettet hajtank végre.Az
ókori eposzok istenvilágát itt a keresztény vallás elemei váltják fel.
Az eposzi hagyományoknak és a barokk izlésnek megfelelően égi hatalmak
inditják meg és zárják le, tehát keretezik az eseményeket.A küzdelembe
mennyei és túlvilági hatalmak is beavatkoznak. A műfaj megválasztása a
hagyományos eposz hatalmas méretei, nagyszabású küzdelme, kiemelkedő
eszményi hőse, művészien felépített szerkezete, emelkedett patetikus
hangja, ezek mind alkalmas hordozói a barokk izlésirány
jellegzetességeinek.Zrínyi szigorúan követi és alkalmazza az eposzok
kötelező kellékeit: bevezetés, invokáció (segélykérés), expozíció (a
tárgy megnevezése), enumeráció (seregszemle), a tulajdonképpeni
cselekmény leírása, peroratio (berekesztés)
A Szigeti veszedelem a barokk korban iródott, ez a nyelvére, stílusára
is rányomja a bélyegét. A barokkara, oly jellemző monumentalitás, hosszú
bonyolult mondatszerkezet az idézet felsorolás halmozásában is
kimutatható: az első négy sor a bűnök sora jelzőkkel gazsagítva. Ezt a
részt nominális stílus jellemzi, hisz a felsorolásból hiányoznak az
igék.A második négy sorban viszont már cselekmény is van, minden sor
egy-egy mondat.A felsorolásban van az ok, amiért Isten megharagudott a
magyar népre, a következő négy sor pedig az okozatot közli.A szöveg
stilisztikailag jól idomul a tartalom komorságához, az itélkezés
komolyságához. Nyelvezete archaikus, Zrínyi korabeli nyelvezete:az igék
régmúltu alakúak: ő helyett ű szerepel stb.
Juranics és Radivoj önfeláldozó bajtársiassága, Delimán és Kumilla
szerelmi epizódja, Deli Vid feleségének Borbálának szerelmi hűsége és
bátor küzdelme férje kiszabadításáért jellemző fényt vet a védősereg
erkölcsi emelkedetségére. A szerző világosan bemutatja a várvédők
erkölcsi fölényét: nemes önfegyelmüket, önbizalmukat, hazaszeretetüket,
emberies és bajtársias mivoltukat.Bár a magyar nép egészét a bűnök
elhatalmasodása jellemzi, Zrínyi úgy mutatja be mindezt, hogy ez főleg
az urak ismérve.Ez a kis várvédő csapat hősies önfeláldozásával megmenti
a hazát a veszedelemtől, és megtísztitja bűneitől a népet.A fő hangsúly
tehát a helytálláson, az erkölcsi tisztaságon és a vallásos hiten van.
6.Csokonai Vitéz Mihály: Az estve
A fenti részlet gyönyörű alkonyati tájkép, ami békét és nyugalmat
áraszt.Az egész rész lényegében a természet nagyszerű harmóniáját
dicsőíti, a rokokó stílusra jellemző eszközök segítségével:
"tündöklőhintaja", "szép enyészet", "aranyos
felhők" stb.
A fenti részletben a rokokó stílus jegyeire ismerünk.Csokonai mondatai
kecsesek, hajlékonyak, stílusa bájosan andalító, kedvelei az üdvösséget
pl: "szép enyészet", "haldokló sugári"
(megszemélyesítés), "híves
szárnyon járó estve" (rokokó túldíszitettség).
Csokonai a felvilágosodás költőihez hasonlóan, átvette az ókori latin
költő Horatius elvét, melynek egyik követelménye, hogy egy vers tanítson
és gyönyörködtessen egyszerre. Ebben a műben megtalálható a docere
(tanítás), melynek végén kötelező módon szerepelnie kell a sententiának
(ítélet,tanulság). Szerepelnie kell ugyanakkor a delectare
(gyönyörködtetés) résznek is, amit a pictura (láttatás, leírás)
közvetít.A költemény három részre osztható: az első része a delectare, a
második része a docere, a harmadik része pedig a sententia.
7.Csokonai Vitéz Mihály:A Reményhez
A vers súlyos csalódást és fájdalmat fejez ki.Perlekedik a
megszemélyesített Reménnyel, faggatja, önmagáról vall neki, szemére veti
az elvesztett boldogságot.Múlt és jelen, egykori remények és a jelen
keserűsége ötvöződik benne.Feltűnik arányos, kiegyensúlyozott
szerkezete: A a Remény megszólítása
B boldogság, tavaszi képek
B' boldogtalanság, őszi képek
A' búcsú a Reménytől
Ritmus könnyed, szökdelő, már-már dallamba megy át, hiszen ezzel
próbálja meg ellensúlyozni a tömény fájdalmat hordozó tartalmat.Nagy
értéke a költeménynek, hogy Balassihoz hasonlóan itt a szerelem őszinte
és természetes emberi érzés, nem a divatot követő mesterkélt
műérzelem.Éppen ez az ami örökéletűvé tette, ezért érzi közelállónak a
mai kor embere is.A költemény a rokokó stílus remeke, hiszen megtaláljuk
benne annak szinte minden jellegzetességét. Műfaját tekintve dal, hiszen
szubiektivitás, bennsőség jellemzi, szerkezetét tekintve egyszerű,
világos, s talán a legzeneibb költemények egyike.Anyiban közelít azonban
az ódához, hogy emelkedett hangon szól a rajongva szerett hölgyéhez.
8.Katona József: Bánk Bán
A szöveget Tiborc mondja.Témája: az idegen elnyomás alatt szenvedő nép
panasza.A jobbágyság nyomorát felpanaszoló Tiborc (épp rosszkor jön,
fokozza Bánk zaklatottságát, hisz felesége tragédiája is bántja)
panaszának következménye is, az, hogy a kezdetben megfontolt Bánk
elveszti belső nyugalmát, tehát ez előidézi lelki összeomlását. Bánk is
rádöbben országjáró körútja során, hogy milyen kiáltó ellentét van a
nyomorgó ország és a királyi udvar (a merániak) fényűzése között. Az
élősködő idegenekkel szemben maga mellett érzi Tiborcot, de az
erőszaknak,a felkelésnek nem híve.A leszámolásig fokozatosan jut el, és
ebben döntő szerepe van a jobbágyság nyomorúságát felpanaszoló
Tiborcnak. Bánkhoz ő áll a legközelebb, ő hozza Melinda testét, ő
könyörög a végén a királynak, hogy kegyelmezzen meg Bánknak.Bízik benne,
ezért előtte tárja fel sorstársainak életét a III. felvonásban (a
részlet). A merániakkal szemben egy táborba kerül Bánkkal, de szakadék
is van közöttük: "Ó, a magyar sem gondol már olyan sokat velünk, ha
a
zsebe tele van.". Tiborc az úri adományt nem tartja elegendőnek,
Bánk
tömött erszényét visszautasítja.
A részlet tehát Tiborc panasza Bánknak a szegény nép
helyzetéről.Párhuzamot von az elnyomó merániak életmódja és a pór nép
életmódja között.A drámai feszültségteremtés legfőbb eszköze ez
ellentétezés.Négy gondolatritmusra épülő ellentétezés van:
ő «» mi
ő «» nekünk
a jó merániak «» nekünk
ők «» nekünk
Az első részekben tehát mindig a jólét, a gazdagság képsorai vonulnak
fel (szolgák, táncmulatságok,lovak, lakomák) majd ellentétben a nyomor
képei (rossz csősz, tartozás, lovak helyett családtagokat fogják be,
éhezés). A "jó merániak" jelzője gúnyos.A szövegben több
irónikus
megfogalmazás is van: "mintha minden hajszála egy őrzőt
kivánna",
"porontyainkat kell befogni". stb
9.Vörösmarty Mihály:Csongor és Tünde
Az idézet első részben mozgalmas képsor, pereg a világ keletkezéséről,a
sokarcú élet kibontakozásáról, s az ember megjelenéséről. Ezekből a
sorokból érzékeljük a lefelé tartó elmúlást, kietlen, sötétbe vezető
ívet.Minden olvasóját megejti ez az ódai lebegésű monológ, Vörösmarty
egyik leggrandiózusabb (legnagyszerűbb) , pesszimista látomása. A
klassziku bibliai porból lettünk és porrá leszünk elmélet megfogalmazása
félelmetes képsorokba ágyazva ível.A kezdősorokban a teremtésmítosz
elevenedik meg, de Isten kimaradt belőle.Az ember fejlődik a történelem
folyamán,élvezi az életet, de aztán jön a döbbenet : hamar elmúlik a
kéjes ifjúság, hamar vége az életnek.Tehát minden véges, minden halálra,
pusztulásra van ítélve, csak az éj, a sötétség az, ami állandó és
halhatalan.Az éj birodalma rettenetes, hisz "lény nem lakta",
a sötétség
félelmetes.Az idézet nem támasztja alá a mű végkifejletét,cáfolja azt.A
fenti soroknak a hangulata komor, kicsengése pesszimista, ellentétben a
befejezés pozitív, optimista hangultával.
Nyelvi-stilisztikai szempontból elmondható, hogy a szöveg nagyon
bonyolult nehezen érthető. A mondatszerkesztés kusza.Ez a nominális
stílussal is magyarázható, hiszen a névszók erősen túlsulyban vannak az
igékkel szemben.Az igék többnyire a lét igék különböző alakjai:vagyok,
leszek, lesz.A vagyok és a leszek mind az éjre vonatkozik, ez is az ő
állandóságát bizonyítja.A gondolatritmus is ezt akarja alátámasztani:
"Sötét és semmi vannak: én vagyok
Sötét és semmi lesznek: én leszek."
10.Vörösmarty Mihály:Gondolatok a könyvtárba
Szerkezetileg az idézet két részre tagolható:az első sorban felvett a
költő egy kérdést, a második részben pedig megadja a választ rá.A kérdés
az emberi lét igazi értelmét kutatja. Vörösmarty meditációja a versben,
bár minden lehetséges érvet felhoz, ami pozítiv irányba lendíthetné a
vers menetét, végre is az örökös körforgás gondolatához vezet.A költő
szerint úgy is vállalni kell az emberi sorsot, vállalni a küzdelmet, a
siker bizonyossága nélkül. Dillemáira az emberiség szintjén nem talál
pozítiv megoldást, a nemzet vonatkoztatásában mégis megjelöli a küzdelem
konkrét programját,a nemzedéke számára adott és lehetséges feladatait.Ez
a vállalás hozza vissza a bizalom szavát s lelkesíti át a költemény záró
sorait.A költő az igenlés határozottságát ódai pátosszal fogalmazza
meg.Az egymásba fonódó szakaszokban nem tagolt költemény rímtelen sorú
jambusai (u-) lehetővé teszik a gondolatok és érzések szabad áramlását.
A szakaszban hosszabb rövidebb sorok váltakoznak,a II. sor a
legrövidebb.Azzal, hogy ez csak egyetlen szót tartalmaz:
"küzdeni",
kiemeli, hogy ez a legfontosabb mondanivalója, tehát az élet célja az
ember dolga, a küzdés.Patetikus emelkedettsége, a soráthajlások,
birtokos szerkezetek ("nemzetnek sorsa", "szellemharcok
tiszta
sugaránál", "őseink porához") többszörösen összetett
mondatszerkezet,
valamint az utolsú felkiáltó mondat is hangsúlyozza. Három jelzős
szerkezet van a részletben: "mély süllyedésből", "tiszta
sugaránál", "jó
mulatság" Archaikus szóalakokat találunk a szövegben, viszont ezek
megfelelnek a korabeli nyelvhasználati szabályoknak.pl:legnemesebbek,
kivíttuk.
11.Petőfi Sándor:A puszta, télen
A vers egy hangulatos képpel indul, amlyben a puszta szó kettős
értelmű.Az első puszta jelző, hiszen egy kopár kietlen barátságtalan
hely, a másik jelentése pedig kiterjedt alföldi rónaság. Az őszt
megszemélyesíti a költő, hiszen egy "gondatlan rossz
gazda",aki mindent
elfecsérel amit a tavasz és a nyár összegyűjtött.A II. szakasz
állóképes, amelytől kezdve a költő azt sorolja fel ami hiányzik, a
téli pusztáról.Ettől olyan sivár, kihalt a vidék.Nem látunk juhnyájat,
nem halljuk a méla kolompok hangját, nincs ott a pásztorlegény sem
kesergő sípjával, nincsenek dalos madarak, harsogó háris, mégcsak egy
prücsök sem hegedűl.A strófaszerkezet, a hosszú és rövid sorok
váltakozása, hol felgyorsítja, hol lelassítja a vers ritmusát
lüktetését.
Az állókép érzékelteti a műben a kietlenséget,amelyett a kegyetlen tél
okozott.Mintha ez az évszak megölte volna a tájat és uralkodik rajta a
fagy hatalmával, zorddá téve azt, de a vers hangulat stílusa nem
igazodik ehez a komor tartalomhoz: jótékonyság, viccelődés jellemzi az
előadásmódot.
Mivel a vers 1848 januárjában íródott magán hordozza a hamarosan
bekövetkező forradalom előszelének jegyeit.A puszta így a Habsburgok
elnyomásában haldokló magyarság szimbólumává válik.A lenyugvó nap képe
pedig összefonódik a hatlamat vesztő elbukó zsarnok képvel:"Mint
kiűzött
király országa széléről
Visszapillant a nap a föld pereméről
......................................................
Leesik fejéről a véres koronája."
12.Petőfi Sándor: Szeptember végén
A költemény párhuzamba ágyazott ellentéttel, a koltói kastély ablakából
szemlélt táj, pontos megfigyelésével indul; hangulatos helyzetképpel.A
képek nem hasonlatként kapcsolódnak egymásba, puszta egymásmellé
állításukkal váltják ki bennünk a művészi hatást.Felsjlik bennünk a
jelképes értelem: a kerti virágok az életet, annak örömteli voltát, a
téli táj a mulandóság gondolát kelti fel bennünk.Az ellentét a szakasz
utolsó 4 sorában folytatódik, párhuzam formájában: az I. és a II. sor
az V. és VI. sor, a III. és IV. a VII. és VIII. sorban.
Petőfi párhuzamot von a természet és saját maga között.Ahogyan az ősz az
elmúlást, a természet "halálát" szimbolizálja, úgy az ember
múlandóságával van párhuzamban.
13.Petőfi Sándor: Az apostol
A részlet filozófikus hangvételét sugallják a kérdések és válaszok, az
érvelések sora. Nyelvezete egyszerű, nem rímelnek a sorok.Lüktetését a
párhuzam, a gondolatritmus adja. A mondatok nem érnek véget a sorok
végén,hanem soráthajlásokban folytatódnak.
Az egész részlet egy hatalmas körmondat, amely párhuzamra épül.A föld
metafórája egy gyümölcs, amelynek évezredekre van szüksége, hogy igazán
megérjen.A párhuzamban kétértelmű a megérni szó: a szőlő érése nem
ugyanazt jelenti, mint a földünk érése, sokkal inkább az emberek éretté
válásáról van szó.Valójában a földnek ehhez az éretséghez lelkekre van
szüksége,olyan emberi lelkekre, akik elősegítik a világ fejlődését.A
kérdő mondatokból érzékeljük, hogy nehéz és hosszadalmas a küzdelem, de
az idézetben mégis végigvonul a bizakodás:"De bizonyára meg fog
érni
egykor".Az epikumba ágyazott drámai történetnek különös érzelmi
sodrást
kölcsönöz a költő személyes élettapasztalatiból, forradalmi hitéből
fakadó líraiság.Az indulat, a szenvedély lazítja, feszíti a mű epikai
keretét, némiképp megbontja a harmóniát is.
Petőfi Az apostol cimű elbeszélő költeményében alkotja meg
főszereplőjében a tudatos, cselekvő forradalmár típusát.Küzdelmének
célja az egyetemes boldogság, a mindenféle megaláztatástól
megszabadított emberi élet,egy olyan világ, amelyben "minden ember
ember
egyaránt " S a hozzá vezető út a szabadság.Nem könnyű és nemrövid
út.Ezért állítja így elénk a XI. énekben található részletben a
világtörténetet tanulmányozó Szilvesztert.
14.Arany János: Toldi
A rlszletben a tartalom és a művészi megfogalmazás kivételes összhangja
valósul meg.A költői nyelv és a képteremtő fantázia ritka
teljesítménye.Az előadásmód népi jellege, mindenekelőtt a hangnem
közvetlenségében, a nyelvezetben és a verselésben jut érvényre.Nyelve
több forrásból táplálkozik, főleg a népi nyelvből és a népköltészet
hagyományaiból.A fenti idézet hasonlattal indul.A szövegből kitűnik a
pontos érzékelés, epikus nyugalom: részletezés jellemzi ezt a fajta
ábrázolásmódot.A leírás kivétel nyelvi érzékletességgel párosul.pl
"kiszáradt nagy nádas". A mondatokat népi ízes kifejezésel
tarkítják pl
toportyán, nádtors, zsombok stb. Több megszemélyesítést is találunk:
"susogta a nád", "a sötét éj szárnya alá vette (...)
sátort
vont".Érzékletes metafórát használ a második részben, erre épül az
egész
költői kép: az édes álom egy pillangó, amit számtalan formában
személyesít meg.A leggyakoribb megszemélyesítő motívum a félelem.Ebben
fokozás van: szúnyog » szúrás, nád » csörtető vad
»
üldözők zaja, a legfélelmetesbb viszont Toldi Miklós baja.Ezzel, hogy az
álom pillangó fél, akarja érzékeltetni Toldi problémájának nagyságát. A
természeti képkontrasztként szolgál a leírásban, hisz hozzá hasonlít
viszonyít Arany, mikor Toldi sorsáról bajáról beszél.Ugyanakkor
humanizálja is a természet elemeit:rejtek, ágy, párna válik a költő
tollán a szúrós nádból, zsombékból.
A romantikára jellemző a részletezés.A részletben aprólékos képet kapunk
a nádasról. A szenvedélyek merész ábrázolása, a gyakran patetikus
képekben gazgad előadásmód, a töredékesség, a metafórák gyakori
használata, a festői és zenei hatásra való törekvés.
15.Arany János: Letészem a lantot
A világosi fegyverletétel után, a létbizonytalanság az üldözés hónapjai
következtek Arany számára is.A személyes és a közösségi fájdalom együtt
jelentkezik ezeknek ez éveknek a lírájában.Vissza-vissza tér a nagy
forradalmi napok és Petőfi a nagy költőbarát emléke.
A letészem a lantot 1850 tavszán íródott.A lírai én a csüggedés a
kétségbeesés hangján szólal meg.Műfaja elégikus hangvételű dal.A
jambikus lejtés, a soráthajlások, a rezignált, rövid kijelentések a
szakasz elején mind az elégikus jelleéget erősítik.
A Letészem a lantot sor összegzést az életmű végét,annak megszűnését
jelképezi.A lant motívuma jelentheti a költészetet, a költői
életformától való búcsúzást.Lemond mindenről, ifjúságát siratja, azt aki
egykor volt.A "Belőlem a jobb rész kihalt" kifejezi, hogy
valami végleg
elmúlt végérvényesen megszűnt.Ezért szólal meg a lírai én a lemondás
hangján.A tűz, mely már nem melegíti, a lélekben szunnyadó
kifejezésvágy, közösséghez szólás igénye, az ihlett motívuma.
16.Arany János: Ágnes asszony
Az Ágnes asszonyt a lelkiismeret drámájának is nevezhetjük.A fenti
részletben kivételes lélektani érzékenységgel és megelevenítő erővel
tárul elénk a férje meggyilkolásában részes asszony, lelki megrendülése,
marcangoló bűntudata.Ágnes asszony rögeszméje, hogy el kell távolítsa a
bűnjelet, a lélek fokozatos megbomlásához vezet, lélektanilag rendkivül
árnyaltan, a belső és külső megelevenítés változatos eszközeivel
teljesítve ki a folyamatot. Mintahogyan a fenti két versszakban is
látjuk, a téboly a börtönben lesz urrá rajta, a képzeletben megjelenő
rémképekkel, a félelemérzettel viaskodik.A szerencsétlen asszonynak csak
a mély börtönbe behatoló aprócska sugár nyújt némi megnyugvást, amely
eltereli a gondolatait az őrületről.A balladán átvonuló nyugtalanság
fokozza a más versritmusú (ütemes helyett időmértékes) refrén: "Oh,
irgalom atyja, hagyj el." A balladára jellemző sejtelmességgel,
szaggatottsággal megfogalmazott sorokba líraiság is keveredik.A beszélő,
a narrátor a részvét hangján szólal meg, mintegy eufonizálja a drámai
helyzetet.Ismétlések, refrén köszön vissza a verssorokban:
"néz". A
soráthajlások sodró erejű lüktetést visznek a verssorokba.
Ágnes asszony tragikuma, hogy megőrül.Ez sokkal nagyobb bűntetés mint
az, hogy börtönbe kerül.
17.Madách Imre: Az ember tragédiája
Lucifer nincs megelégedve a teremtett világgal, osztályrészét követeli
belőle.Az Úr neki adja a tudás és halhatatlanság fáját.Lucifer elkezdi a
tagadás szellemében folytatott tevékenységét, melynek folyamataként vége
a harmóniának.Az egyes színek tartalmilag ellentétben vannak egymással,
az ellentmondásos fejlődés viszonylatában: megvalósul az eszme, ebből a
hős kiábrándul, s ennek ellentétére vállalkozik.Az így megteremtett
ellentétet egy újabb gondolati egység oldja fel.
Ádám a hit, Lucifer a kétely megszólaltatója.A "holt anyagot"
ugyanolyan
elvontan képviseli, mint Ádám a magasztos eszméket.Az Úrral szemben az
értelem nevében lázad, a hittel szemben a tudást hirdeti, később azonban
megváltozik szerepe: Ádám hinniakarását próbálja megingatni.Ádám a
"tiszta szellem", Lucifer a "tiszta anyag", Éva
pedig a kettő között
áll. Lucifer tehát a tagadás szelleme, s mindaddig az is marad,amíg
létezik az anyag, tehát a teremtett világ.Éva, Ádám és Lucifer nem
lehetnek meg egymás nélkül, mint, ahogyan a valóság, a történelem sem
lehet meg az egyensúlyt megteremtő igenlés és tagadás nélkül.
A vásári forgatagban nem talál Ádám semmit, ami tiszta, ami eszmei
értékeket hordoz. A templomból kijövő Éva (mint polgárleány) testesíti
meg az ő szemében az erkölcsöt, a tisztaságot. Benne látja megtestesülni
a költészetet,ami értéket hordoz a prózai világgal szemben.De elkergeti
Ádámot, s ő veszni érzi az emelkedettséget, költészete:
"Óh szent költészet, eltüntél-e hát
E prózai világból már egészen?"
VIII szín: Prága. Ettől a színtől kezdve Ádám lemond a küzdelemről, nem
alakítója, csak szemlélője kiván lenni az eseményeknek.A tudomány
világába menekül. Keplert csillagászként látjuk Prágában, Rudolf császár
udvarában. Szeretne komoly tudományos munkát kifejteni, igazán
maradandót alkotni, de az udvari rendet ez nem érdekli.Tudását fel kell
cserélni, idejét jórészt időjóslással tölti."Alacsony"
származását is
szemére vetik. Tehát nem a tudása, ismeretei döntik el helyét a
társadalomban, hanem az, hogy honnan származik. Hiába vágyna új
tudományos felfedezések megbecsülése után, a fennálló rend gátat vett
ennek. Felesége pedig udvaroncokkal csalja meg. A szellem, a tudás
"kétséges rang" lesz ebben a világban. Kiábárndul ismét.
18.Madách Imre: Az ember tragédiája
A londoni szín keserű kiábrándulása után csak a jövő maradt Ádám
számára.A tudománytól, az értelemtől várja vágyainak teljesülését.
Azonban a több évezredekkel későbbi korba helyezett falanszter színben a
rend puszta hasznossági elvvé szürkült, a szellem nagyjai kisszerű
gépies munkát végeznek: Luther kazánfűtő, Pláton csordát őriz,
Michelangelo széklábakat farag.A természet törvényei teszik ilyenné,
ennyire embertelenné a világot. A természetnek az a végzete, amelyet
Madách a korabeli természettudomány elképzelései alapján alakított ki
(mely szerint a Nap lassan kihűl, és így a Földön minden élet
elpusztul). Ádámot ekkor már semmi sem lelkesíti, s a természet végzete
elől az űrbe menekül. Céljairól lemond, de a küzdésről nem: "A cél
halál, az élet küzdelem
S az ember célja e küzdés maga"
Goethe Faustjában az élet értelmét keresi, Madách azt, hogy egyáltalán
van-e célja, értelme az életnek. A részletben Ádám sem tagadja a célt,
van cél, de nem érheti el: "A célt tudom még százszor el nem
érem".De a
küzdelem, ami a célhoz vezet, az maga az élet.Erről pedig nem mond le,
még akkor sem ha soha el nem érheti a célt.Tehát Ádám szavai
összecsengenek, harmonizálnak a mű eszmerendszerével, gondolati
tartalmával, hisz az Úr szavai is azzal zárják a művet, hogy:
"Mondottam
ember: küzdj és bízva bízzál !"
A szöveg egyes szám első személyben íródott, a beszélő kérdést intéz
magához, majd meg is válaszolja.A mondatok rövidek, érthetőek. Az öt
sorban ötször szerepel a "cél" szó. Soraiban jambusok
váltakoznak
spondeuszokkal. 10 és 11 szótagú sorok váltakoznak a szövegben.
19.Jókai Mór: Egy magyar nábob
A reformkor regénye az Egy magyar nábob.A már eddig is fel-fel villanó
realista szándék válik itt teljesebbé, a nagy romantikus műben.
Mindenekelőtt a környezetrajzokban és zsánerképekben (életkép). A
részletben betekintést nyerünk Kárpátfalva urának, Kárpáthy Jánosnak az
életkörülményeibe. Ő a magyar parlag megtestesítője, az életét
céltalanul leélő nagybirtokos, aki szüntelenül csak a mulatozásra, testi
örömökre koncentrál, s akit nem érdekel a külvilág,a politika, a
társadalmi események.Azt a tespedt, dőzsölő uraságot testesíti meg, aki
az akkori magyar arisztokráciát jellemzi, s akiket fel akart idézni az
író. Ennek az embertipusnak nincs jövője egyetlen társadalomban sem,
hisz a közért semmit sem tesz passzív életvitele miatt.Saját magával
szemben maximálisan igényes, kényelméért mindenből a legjobbat akarja.De
élete mégis céltalan, üres, hisz még családja sincsen, legbelül
magányos.A csak a szórakozásra, mulatozásra koncentráló életvitel nem
nyújthat tartós örömet, nem lehet boldogság forrása hosszú távon, csak
pillanatnyi jó érzés forrása. Egy időre feledteti vele élete
céltalanságát.De aztán csak a rideg valóság marad.
A részletben a külső szemlélő szemével látjuk Kárpáthy Jánost.A szöveg
első része leírás, részletes környezetrajz. Először a nagyúrra, testi
helyzetére fókuszál, majd tágul a perspektíva (kilátás), s egyre több
mindent látunk már, a körülötte lévő személyeket tárgyakat. Eddig még
nem tudjuk ki az akit látunk. Aztán jön egy összefoglaló mondat:
"Ilyen
környezete volt..." A szöveg második része pedig már nem
környezetrajz,
hanem a narrátor személyes véleménye a nagyúr cselédeiről.Az
elbeszélésmód teháh nem tárgyilagos szubiektivitás keveredik bele.A
szöveg humoros, főleg az utolsó mondat. Mondatai hosszúak, anekdotázó
hangvételűek.
20.Jókai Mór: Az arany ember
Romantikus jegy az új téma:új távlatok keresése, egzotikus kultúrák
(lásd:Senki-szigete), mítoszok (mesés kincsek, a Timár köré fonódott
elképzelések róla). A monológszerű önmarcangoló vádsorozat
középpontjában a romantikára jellemzően érzelmek állnak. Szenvedélyesség
és fokozódás jellemzi a részletet: az "ellopni" szó és
variánsai gyakori
említésével sodró erejűvé, patetikussá válik a szöveg. Fokozódást
érzékelünk abban, ahogyan a megkárosítottakat sorolja a narrátor: az
egész világon át eljutunk az egyénekek át Istenig, majd Timár lelkéig.A
felsorolás alapján állíthatjuk, hogy itt is érvényesül a merész,
részletező ábrázolásmód, az ellentétezés (a csempészektő is lopott). A
képekben gazdag, festői patetikus rajz abban is megnyilvánul, ahogyan az
el nem lopható dolgok eltulajdonításáról beszél: ideál, hűség, üdvösség,
kézcsók stb lopása.A felsorolás csúcsa az utolsó mondat, hisz Timár
önmagát lopta meg a logikai képtelenség.De ez is jellemző a
romantikára.A sorok lüktetése, a szavak gyakori ismétlése, a
gondolatritmus erősíti a zenei hatást.
Jókai cselekedtetéssel, belső monológgal, mellékszereplőkkel jellemzi
Timár Mihályt.A regény hőse tehetséges ember, és mindig tudja, hogy mit
kell tennie. Ő menti meg Ali Csorbadzsit üldözői elől, föléje kerekedik
ellenfeleinek, vállalkozásait kivételes érzéssel bonyolítja le. Kezdeti
magabiztossága azonban fokozatosan meginog.De az élet örömeit a
mindennapi ember módján akarja.Érzékeny, érző ember, vívódó lélek, nem
tudd szabadulni a kételyektől. A kínzó önvád korán felébred benne.Nem
félisten Timár Mihály, mint az eddigi nagy regényhősök.Tettei nagyok,
vágyai végletesek, de emberi énje reális, az élet örömeire,
boldogságára, a mindennapi ember módján vágyik. Éppen ez a vágyódás a
boldogság akarása készteti arra, hogy kiszabaduljon a
társadalomból.Azzal, hogy végül megundorodik a pénz világától, kettős
lelki élete, vívódása társadalomkritikai jelleget kap.Azt mutatja meg
Jókai, hogy a pénz megfertőzz minden emberi érzést.Ezért áldozza fel
Timár Mihály vagyonát, ezért hagyja ott azt az életformát, amelynek
Brazovics Atanász és Athalie a megtestesítője.A fenti idézet nagyszerűen
érzékelteti Timár belső tusáját.
A mű címe metafóra.Timár Mihály az arany ember, a közvélemény, a
környezete ragasztotta rá ezt a nevet, miután gazdagon és úriemberként
került ki a hadszállításból, s a katonáknak is száraz búzát adott.De a
titkát senki sem tudta, hogy őt meg nem illető kincsek vannak a
birtokában. Tehát arany ember egyrészt sikeri miatt, másrészt az
illetéktelenül birtokolt aranykincsek birtokosaként.E két ellentétes
tartalom feszültséget teremt a címben.
21.Mikszáth Kálmán: Az a pogány filcsik
A szöveg elbeszélésmódja könnyed, a beszélt nyelvhez közelítő.Filcsik a
főszereplő nem hős, nem látványos, nem rendkivüli események
részese.Egyszerű falusi parasztember.Mint általában itt is messziről,
távolról kezdi Mikszáth a történetet. Mintha csak egy megtörtént vagy
hallott esetet mondana el anekdotázó hangnemben.Az élőbeszéd
közvetlensége jellemzi az elbeszélést Mintha mindenféle közvetítőeszköz
eltűnne, az író és olvasó között, az író a hallgatóságnak meséli a
történetet.A meditáló mesei kezdés után Filcsikkel, annak legdrágább
kincsével, a hét határon híres bundájával ismerkedhetünk meg.A
kiragadott részlet azt a monumentumot festi le, amikor a
"pogány"
Filcsik embersége, mély érzései megmutatkoznak.Ráteríti legendás,
féltett bundájét az útszélen fekvő kuldusasszonyra és gyermekére.Azt a
bundát, amelytől a szolgabíróval megszökött halálos ágyán fekvő lányát
fosztotta meg nem sokkal azelőtt. Önérzetes, hajthatatlan Mikszáth
falusi mesterembere (csizmadia).A keze se reszket meg amikor
"levette a
haldoklóról azt a takarót,mely után az olyan nagyon vágyott." De
nyomban
e gesztus után sejteti az író: mélyen érző ember.A "pogány"
cselekedete
ez.A végén kiállja a kisértést: nem tért vissza, hogy az útszélen
alvókról, leemelje a hirtelen rájuk rakott takarót, pedig megfordult a
fejében.
Tehát Filcsik le tudta győzni az emberi gyengeség kisértését, meg tudta
őrizni méltóságát.Az elbeszélő stílus mentes mindenféle modorosságtól,
patetikusságtól, közvetlen.Hasonlatai, metafórái változatosak
pl:"millió
szem az égen" » csillagok.Nyelvét stílusát nem annyira
szókincse,
mint inkább a szófűzés sokfélesége egyéníti.
22.Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
A regény 1908-ban jelent meg.Benne a vármegyei hivatalokat elárasztó
köznemesség visszaéléseivel, vagyis a dzsentriréteggel
foglalkozik.Előtte már Jókai, Eötvös is írt róluk, de Mikszárh itt már e
réteg erkölcsi hullását ragadja meg.A dzsentri réteg végvágyait éli.Az
öreg Noszty szerint két módja van a talpraállításának: a kard és a
karikagyűrű.S mert a kard már kihullott a nemesség kezéből, így hát
marad az érdekházasság.Apja tanácsára Feri ki is veti hálóját az
Amerikában meggazdagodott Tóth Mihály lányára, Tóth Marira.Már kezdettől
nem puszta családi ügyről van szó.A "pókháló szövésében"
(vissza-visszatérő motívum) Ferit a patimás nevű rokonok, s melletük az
egész megyei közigazgatás segíti.A pók itt Feri, s általa a dzsentri
réteg metafórája, jelképe.A háló nem más mint a terv saját
megmentésükre, a csapda amit Tóth Marinak, vagyis vagyonának
állítottak.A Góliát-rovar pedig az áldozat.A pók munkáját Noszty Feri
szemléli cigarettázás közben, s elmélkedik arról, hogy a modern technika
nem hagyja hidegen még ezt az állatot se,s hogy a XIX. század pókja
mennyivel értelmesebb, mint egy őskori.
E leírás motívumai vissza-vissza térnek.Mindig a cselszövés, fondorlat
bonyolultságára,a hálózat nagyságára, kiterjedtségére utalnak.A regény
széles ívű inditása pontos társadalmi látlelet.A dzsentrik különböző
tipsuai jellenek meg,de van egy közös tualjdonságuk: az élősdiség.
Közülük Noszty Feri emelkedik ki: úgy szeretne,
23.Vajda János: Húsz év múlva
A versrészletet a fájdalmas emlékezés itatja át.Jeges, zord tájképpel
kezdődik egyik legszebb szerelmi költeménye,amely Ginához íródott.Vajda
mindvégig megtartja a mondanivaló, az érzelem fő kifejező eszközét, a
Montblanc hasonlatot.Ez fogja keretbe a költeményt.Ahogy az élmények
újraélednek úgy oldódik fel az emlékezőben, az örök jég birodalmának
kietlen magánya., annak ellenére, hogy az elején megteremtett képi keret
nem módosul.A fájdalmak utáni megnyugvás lehetőséget ad a mértéktaró
eltávolodásra is:objektíven szemléli az egykori szerelmes múlt
érzelmeit: bármi is történjék, "Azért még föl nem olvadok".A
sorokból
higgadság, nyugalom sigárzik.A magányt hasonlattal fejezi ki a vers.Hisz
lehet-e magányosabb a világon, mint a legmagasabb hegycsúcson üllő jég,
amit még nap és szél se ér el?A hasonlat pedig a szív, mely csöndes.A
"többé nem ég" kifejezésben az életreszóló lemondás
fogalmazódik meg:sem
az elmúlt szerelmek számára nincs többé hely a szívében.Hiába
kacérkodnak a csillagok a hegycsúcs jegével, nem elég erős a sugaruk a
felolvasztásához.A II. szakaszban tehát azonosítja magát a Montblanc
jegével,már egyes szám első személyben beszél róla.Tehát a versen
metafóra vonul végig.
24.Ady Endre: A magyar Ugaron
Külföldi útjai rádöbbentik hazája elmaradottságára.A magyar közönség
közönyös volt újfajta költészete iránt.E hatások eredményeként jön létre
a magyar Ugaron látomása.A kifejezésmód szembetűnően közvetett.A vers
nem közvetlen vallomás, hanem egy tájleírás, melyben események is
történnek., s ezek érzéseket gondolatokat ébresztenek.Mégsem klasszikus
tájvers, hisz a versben a leírás módja eltér a hagyományos
tájköltészettől.Erre jó példa a vers újszerű jelzőhasználata.Az
"ős" és
a "buja" jelzőkelvont tulajdonságokat kapcsolnak a táj és a
föld konkrét
képzetéhez.Az első szakaszt a "magyar Ugar" jelzős szerkezete
zárja
be.Az Ugar nagybetűs írásmódja, valamint a jelző arra hívja fel a
figyelmet, hogy a vers a magyar életre általában jellemző
sajátosságokról szól.A "szent humusz" ,"szűzi föld"
jelzőben nem a
tájsajátosságok tükröződnek, hanem a lírai én érzelmei.E jelzős
szerkezetek nem igazán egyértelműek, inkább sejtettnek, utalnak, mint
kimondatnak.Az "égignyúló giz-gazok" , "a föld alvó
lelke", a "régmúlt
virágok illata", jelzős szerkezetek valószínűtlen irreális
vonásokkal
ruházzák fel a tájat.A megszemélyesítéseknek is újszerű szerepük van.Az
életre kelő, a vers alanyára támadó növények képei, a szél gúnyos
nevetése az irreális hangulatú jelzőkkel együtt lázálomszerű látomássá
változtatják a formájuk szerint leíró képeket.ĺgy ezek nem
ábrázollójellegűek, hanem egy állapotot fejeznek ki, a lírai én
szenvedélyes vágyát a virágzással jelképezett újra.Az igék jelzik, hogy
az első két szakaszban a lírai én a cselekvő Ugar mozdulatlan létével
szemben.A III. szakaszból azonban a táj megelevenedik, ellenáll a
virágkereső vágynak ("Hát nincsen itt virág?").Ismét az igék
sugallják a
támadó, addig szunnyadó erők megelevenedését.Ahogy a lírai én cselekvő
képességgel fokozatosan elenyészik, az ugar ereje egyre fokozódik és
támadóbb lesz.Az utolsó két sor viszont pozítiv előjelű, optimista
hangulatú, de ez a tragikum tiltakozás is.A bukás érzete nem egyedüli
mondanivalója a versnek;kifejeződik benne az Ugarhoz alkalmazkodni nem
hajlandó indulatnak a halálig vállalása is.
Az alföldi táj itt a terméketlenségnek, a halálos kötöttségeknek, a
nemzeti lét kilátástalanságának szimbólumává vált.
25.Ady Endre:Őrizem a szemed
A lírai én a megnyugvás hangján szólal meg.Nincs a versben szerelmes
lángolás, érzelmi hullámzások, csapongások, csak egy megfontolt, jól
átgondolt, élete útján járó, megfáradt ember döntése van.
A vers 4 soros szakaszokból áll.Az első és a harmadik szakasz
azonos.Bennük csupán egyetlen jelző van:"vénülő".Ez jellemzi a
lírai én
szemét és kezét.A kéz megfogása, a szem átható tekintete az, ami
kifejezi a lelki kötődést.Nincs itt szó testi vonzalomról, heves
indulatokról.A megfáradt vénülő férfi érzelmeit, már csak egy
kézfogásban, egy tekintetben tudja kifejezni.Viselkedése aktív, ő
"őriz"
és "fog", a szeretett kedvest nem látjuk.A második szakasz
érzékletes
képekben rögzíti az addigi életmód gyötrelmeit.A lírai én metafórája az
"ősi vad", kit rettenet űz a világok pusztulásán, de a
harmadik sorban
az állítmánya nem egyezik az "ősi vad" alannyal , hisz az
egyes szám
első személyben van "érkeztem". Az utolsó szakaszban
alliterációt
találunk "miért, meddig / Maradok meg még".A jövő
bizonytalan,a múlt
rettenetes. A lírai én számára csak a jelen a pillanat létezik.Ezt
bizonyítják a jelenidejű igék.Az utolsó szakasz "Nem tudom"
indítása
jelzi , hogy a beszélő sem tudja, mit hoz a holnap, de most itt van és
ez a fontos.Ezt húzza alá az utolsó két sor,melyet ellentétes kötőszó
vezet be.
A szem a lélek tükre, tartja a mondás.Az "Őrizem a szemed"-ben
benne van
az is, hogy a kedves a lelki társa kell legyen egy megfáradt
férfinak.Nem annyira a testére, sokkal inkább a lelkére van szüksége
mint végső menedékre, ahová haza lehet érkezni
A "világok pusztulása" motívum azt sugallja, hogy a lírai én
sokmindent
átélt, mozgalmas eseménydús élete volt, de minden elmúlt
elpusztult.Egyedül a szeretett nő maradt állandó.A verset soráthajlások
sokasága tarkítja.A jambikus sorok fokozzák a vers melankólikus
zeneiségét.
26.Ady Endre: Új vizeken járok
Nem véletlen, hogy a versben többször is nyomatékosítva fordul elő az
"új" jelző, hiszen Ady hitvallásának egyik kulcsszava ez.A
régi, elavult
eszményekkel való leszámolás jegyében lép fel ő, verse a múlt tagadása,
és a jövő igenlése.Tulajdonképpen a termtésre, a termékeny jövőre való
készülődés verse ez.Ha a szóanyagát vizsgáljuk kiderül, hogy a
felhasznált szavak nagy része jövőidejűséget, valami ezután beteljesülőt
fejez ki tartalmával, jelentésével.A vers jelképei az új vizeken szálló
hajó és evezősse érzékletessé, láthatóvá és ezzel költőivé teszik az
újat akarás elvont és gondolatilag nem konkretizált motívumát.A
"nagy
szűzi Vizeken" repülő magányos hajónak és "részeg
evezősének" képe is
ezt sugallja, és erre utal a határozott elkülönülés a
"szürkéktől" ,
azoktól akik csak másoktól megálmodott álmok szerint élnek a
szabályromboló és formateremtő elkülönülése ez a szabálytisztelőktől, a
vakmerően nekivágó tengeri utas mrgvetése a parton állókkal szemben.
Szerkezetileg nagyon jól felépített formailag jól megkomponélt mű e
vers. Hosszú és rövid sorok váltakoznak szabályosan.A szakasz első sora
mindig azonos az utolsóval; a szakaszok harmadik sora pedig végig
megegyezik: "Röpülj hajóm". Bár az igék többnyire felszólító
móduak
mégsem találunk a versben felkiáltó jeleket.A mű rímképlete: a a x a
b b x b
c c x c
A vers címe előrevetíti, hangsúlyozza Ady küldetéstudatát:azt, hogy
szakítani akar a múlttal, az addigi verselési, művészi szokásokkal és
újítani akar minden téren.Az őj víz amin jár, ezt az új művészi ideált,
attitűdött fogalmazza meg.
27.Móricz Zsigmond: Tragédia
A Tragédia klasszikus felépítésű novella , de az író a konvencionális
(hagyományos) novellastruktúrát megőrízve azon belül változtatta meg a
kifejezési eszközöket.Mikszáth még anekdotázott a Tragédiában, minden
részlet célratörő, minden kép és leírás funkcionális. A történet
lineáris és tulajdonképpen belső történésnek tekinthető, hisz a Kis
Jánosban szunnyadó érzések és vágyak ébredéséből, fokozásából áll.A
külső történés kiváltója csupán a belső monológnak.A részlet tárgyilagos
közléssel kezdődik, majd felváltvan jönnek a külső és belső történést
leíró részek.Az események egyre gyorsabban peregnek, míg jön a
megdöbbenés: nem tudja véghezvinni vágyát.A rövidebb mondatok
feszültséget teremtenek, azok is gyorsabbá, pergőbbé teszik a leírást
Az evés kezdetén Kis János mozdulatai ellentétben állnak belsője
remegésével, hiszen ő maga "nyugodtan, komolyan kezdett
munkához" , míg
rá nem döbben arra, hogy nem fogja tudni véghez vinni eltökélt
szándékát.Később a rádöbbenés annyira megrendítette, hogy már alakjára
is kiült az aggodalom, a keserűség és a dühös nyugtalanság.
Kis János a kisjánosok egész tömegét képviseli vágyaival, mint ahogy az
éhség sem egyszerű mindennapi éhség, hanem ezekenek a kisjánosoknak a
sorsa sűrűsödik benne.Az éhség jelkép, mint ahogy jelkép Kis János is.A
kisjánosok sorsa az éhséggel folytatott reménytelen küzedelem.Kis János
lázadása groteszk és naiv, de elszántsága megdöbbentő erővel sugallja a
nagy társadalmi "éhség" megszüntetésének sürgető parancsát.A
szereplő
nem hős annyira jelentéktelen, hogy senki sem vette észre a halálát és
életében sem tűnt fel senkinek.
28.Móricz Zsigmond:Barbárok
A részletre jellemző a részletes,analitikus pontosságú leírás, mely a
realizmust és a naturalizmust annyira jellemzi.A menés, gyaloglás
hosszúságát, végelláthatatlanságát a menni ige rengeteg előfordulása
akarja kifejezni.Tizenkétszer találkozunk a menni ige alakjaival,
egyszer pedig a "ballagot" szó jelenik meg.Tehát ezzel az idő
telését
akarja a szerző jelezni.A történés lineáris: megy az asszony a nagy
pusztán, amíg el nem érte a Dunát, s azon is átment, s azon túl is
tovább gyalogolt.A menni szónak viszonylag sok szinonímája van, de az
író mégsem használja őket.,csak ezt az igét.Ezzel hangsúlyozza a
cselekvés monotonságát,annak tempóját.A szöveg is olyan lassan megy,
ballag előre, mint ahogyab az asszony araszol a nagy pusztában.Az
igéknek hangulatfestő szerepük van: ballagot, hágot.A szöveg hasonlít a
népmesék szövegéhez: "ment, ment, addíg ment míg...".
Nyelvezete közelít
a beszélt
tájnyelvhez:"átalment","lelt","áttette".
A részlet 2 színnevet tartalmaz:fekete és fehér. Ellentétes színek.A
fehér a tisztaság, az ártatlanság szimbóluma,a fekete a bűné.A
"vászonfehérben" szó metonímia (névcsere), mely érintkezésen
alapul.Jelentése: fehér vászonruhában.A fehér az asszony ártatlanságát,
igazságkereső szándékát szimbolizálja, a fekete asszony feketesége pedig
gyászát.Már sejti, hogy gyásza lesz.
29.Juhász Gyula:Milyen volt
Az impresszionizmus szerint az élet összefüggései csak pillanatnyi
benyomások alapján érthetők meg.A művészek az atmoszféra, a hangulat, a
légkör kifejezésére törekednek.Ez jellemző erre a versre is, hiszen
elsősorban a merengés, az emlékezés hangulatát közvetíti.A melankolikus
hangulat közvetítésére több eszközt ia találunk: játék a színekkel
(szőke,kék). Felfedezhetjük az impresszionizmus kedvelt költői
eszközeit: szinesztézia ("S e szőkeségben újra érzem őt"), a
gondolatritmus, sok mellérendelés (a legtöbb mondat mellérendelő).A
festői leírásmód célja, hogy felkeltse az alkotás pillanatában átélt
hangulatot a befogadóban.
A minden szakasz elején megismételt merengő kérdés -"milyen
volt"- s a
tagadó válasz ("nem tudom már") szinte a valóságnál is
messzibb múltba,
az emlékezés végtelenébe állítja az élményt.
A költemény különös hatását elsősorban a jelképes közvetettség
biztosítja.A szöveg "költői" stíluseszközeinek (jelzőknek,
metafóráknak)
csaknem kétharmada a tájra vonatkozik.Már ez a táj nem közvetlen
látvány, hanem maga is emlék; a tavasz, a nyár, a koraősz hangulatának
újraélesztése.E hangulatbeli tájelemek szín- és hangélményei ébresztik
fel a szerelem emlékét; megmagyarázhatatlan titkos kapcsolat jön létre a
látvány és a költében újraéledő érzelem között.A természeti képek
elvesztík önálló jelentésüket, szüntelenül átdereng rajtuk az Anna-
emlék.S a táj csak hordozója, jelképe e mélyebb jelentésnek.
30.Tóth Árpád:Körúti hajnal
Az impresszionista költészet egyik legfontosabb művészi eljárása, hogy
kiragad egyetlen pillanatot , és ezt felnagyítja.A színpompás
gyöngysorként felfűzött jelzős szerkezetek (pl "víg
pacsirtái", "tompa
telt hangon", "bús gyársziréna", "józan robot, arany
csókot") egyetlen
rövid történést , a hajnal egyetlen mozzanatát nagyítják ki és
duzzasztják fel úgy, hogy teljes tartalmas képet adjanak.A költő annyi
hangulatfestő szókapcsolatot használ, hogy szinte megelevenedik előttünk
a lila nyakkendő, halljuk a tompa, telt harangot, majd a gyársziréna
búgását és a villamos jajdulását.A "lila dal" szinesztézia és
a "kelt"
igével a költő meg is személyesíti a nyakkendőt.Találunk más
megszemélyesítést is:"villamos jajdult", "a Nap még
mindig dobott/ Arany
csókot". Alliteráció:Fénynek földi, tompa telt.Azzal, hogy a
"Fény" és a
"Nap" szót nagy kezdőbetűvel írja méginkább erősíti a
megszemélyesítés
jellegét, hiszen a tulajdonneveket írjuk nagybetűvel.
A vers címe előrevetíti, bejelenti a vers témáját, azt amiről szólni
fog.A II. szó időmegjelölés. A hajnal talán a legrövidebb napszak,
néhány perc alatt szokott megvirradni.Ezt a néhány pillanatot ragadja
meg és duzzasztja naggyá a vers.A cím másik szava pedig helymegjelölés,
behatárolja, hogy hol szemlélhetjök meg a napfelkeltét.
31.Babits Mihály: Jónás könyve
A mű elbeszélő költemény.Az elbeszélő forma a Jónás könyvében az
intelektuális jelleget domborítja ki.Az idézet egyet töbszörösen
összetett, sodró erejű, dallamos mondat. Lírai erő árad a felsorolásból
(kiátkozottak sora,illetve a menekülés helyszínék sora).A narrátor
bizonyos ironikus fölénnyel tekint a vívódó prófétára.A "dúlt
szivében",
"kő kövön nem marad" kifejezések ellentétben vannak a
"lecsúszva","lekúszva" játékos szavakkal.A részlet
formája, dallama,
stílusa ellentétben van Jónás belső lelki állapotával, harcának
komolyságával. Néhány egyedi kifejezést is találunk:
"szoborerdő",
"mímesek", "tavat", "megúszva".Jónás tehát
csalódotságában, hogy nem
hallgatnak szavára, megátkozza Ninivét, és elmenekül onnan. Addig
küzdött ellene, de most mintha örülne neki, hogy Ninive el fog
pusztulni, hisz megérdemli.Ezt a hozzáálást sugallja azt utolsó két
sor.Nincs benne részvét sajnálat.Ezt húzza alá az a tény is, hogy az
ediggi belső rímek, soráthajlások helyett itt két teljes sor van,
végükön páros rímmel.