OKD dolgozatom összefoglalója
Több okból is szükséges tudnunk azt, hogy egy adott pillanatban (idôszakban) mekkora mennyiségű UV-sugárzást bocsát ki természetes fényforrásunk, a Nap, vagy egy mesterséges fényforrás. Ráadásul a sugárzás intenzitása az idôjárási körülményektôl és a földrajzi helyzettôl függôen is állandóan változik. Különösen megnövekedett az igény az UV-sugárzás mérésére azóta, mióta közismertté vált az ózonréteg (elsôsorban a levegô szennyezettsége miatt bekövetkezett) ritkulása, s az ennek következtében megnövekedett sugárzás. Köztudott, hogy a túlságosan nagy UV-sugárdózis egészségkárosodáshoz vezet, szem- és bôrbetegségek kialakulását idézheti elô. A sugárzás intenzitásának mérésével, s így a napon tartózkodás idejének csökkentésével, a túlzásba vitt napozás elkerülésével azonban védekezhetünk ezen betegségek kialakulása ellen.
Régóta állnak már rendelkezésünkre mind műszeres, mind kémiai mérômódszerek, ezek azonban nem minden szempontból voltak megfelelôek. A KLTE Fizikai Kémiai Tanszékén kifejlesztett SUNTEST nevű egyéni dózismérô egyike a legjobb tulajdonságúaknak, ám higany-tartalma miatt tömeges alkalmazása környezetvédelmi szempontból nem ajánlatos. Ez a rendszer egy kémiai aktinométer, lényegében zselatingélbe ágyazott, együttesen lecsapott ezüst-oxalát/higany-oxalát szuszpenziója.
Munkánk során arra törekedtünk, hogy a higany(I)-ionok helyett más változó vegyértékű fémiont használhassunk szenzibilizátorként.
Kísérleteink során a fényérzékeny anyagot házi készítésű öntôgéppel baritált papírra öntöttük, majd napfénnyel, kvarclámpával, illetve szolárszimulátorral megvilágítottuk, és meghatároztuk a besugárzott felületek reflexiós denzitását. Ezek alapján határoztuk meg a rendszerek jelleggörbéjét és spektrális érzékenységét.
Egy ismert aktinométer összetételébôl kiindulva Fe(III)-ionokat használtunk szenzibilizátorként. Vizsgáltuk a Fe(III)-ionok mennyiségének és beviteli módjának érzékenységre gyakorolt hatását. Megállapítottuk, hogy bizonyos mennyiség alatt nem volt tapasztalható szenzibilizáló hatás, míg az optimálisnál nagyobb mennyiség esetén romlott az érzékenység. Próbálkoztunk más fémionokkal is, ám ezek egyike sem mutatkozott alkalmasnak.
Változtattuk a lecsapószer minôségét is.
A savasság, a komplexképzô minôségének és a hordozô minôségének változtatásával sikerült olyan rendszert elôállítani, amely elsôsorban az UVB-tartományra érzékeny, és abszolút érzékenysége is megfelel az elvárásoknak.
Az elôadás a IV. Országos Környezettudományi Konferencián hangoztt el, Budapesten, 1994. június 6-án.
Készítette: Nemes Attila, [email protected].
Utolsó módosítás dátuma: 2000. március 26.
Copyright © Nemes Attila, Debrecen, 1996-2000. Minden jog fenntartva.
URL: http://www.geocities.com/nemes01/szakmai/okd.html
