Az alábbi beszélgetés eredetileg a szeptemberben megjelent Tandíjszabás című kiadványban látott volna napvilágot, ám terjedelmi okokból kimaradt belőle. Úgy gondolom, az októberi vidéki és pesti események után egészen máshogy hangzanak a lemondott alelnök szavai.

A HÖKOSZ elismeri, de nem támogatja a tandíjat

- beszélgetés Skultéty Tamással, a HÖKOSZ alelnökével -

Mióta március 12-én a tandíj szeptemberi bevezetése bekerült a köztudatba, alig hallani úgy a témáról, hogy ne kerülne szóba a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége. Skultéty Tamást, a HÖKOSZ egyik alelnökét augusztus végén arról faggattuk, milyen politikai szerepet játszik, játszhat ma a szervezet, s hogyan használta fel pozícióját a tandíjról szóló kormányrendelet megalkotásakor.

Tandíjszabás: - Rosszul látom, hogy az ellenzék a tandíj kapcsán kezd közel kerülni a HÖKOSZ-hoz?

Skultéty Tamás: - Nem teljes mértékben. Érthetô az ellenzék magatartása, amikor támogat bennünket. Hiszen rábizonyítjuk a kormányra, hogy tévedett. Ugyanakkor több, az ellenzék padsoraiban ülô képviselôvel azonos a véleményünk. Persze, a kormánypárt oldalán is vannak, akikkel tudunk tárgyalni, akik igazat adnak nekünk.

Tsz: - Nem kell attól tartani, hogy besodródtok az ellenzék oldalvizébe?

ST: - Nem. A politikai pártokkal folytatott tárgyalásokon (hiszen saját érdekünkben szakmai és politikai értelemben is lobbyznunk kellett) kifejezetten figyeltünk arra, hogy valamennyi parlamenti párttal találkozzunk. Egyikkel sem kötöttünk szövetséget, egyiktôl sem kértünk olyan segítséget, amelynek - úgymond - viszontára lett volna. A leghatározottabban nem engedjük, hogy bármelyik párt befolyása alá kerüljünk, hogy annak színe-java rendezvényünkön beszédet mondjon, vagy nem csak erkölcsi segítséget nyújtson nekünk. Hiszen abban a pillanatban ez az ügy meghal hallgatói ügynek lenni. Mi viszont a tandíjkérdésnek semmiféle politikai felhangot nem akarunk adni; ez csak a tandíjról, a diákságról szól.

Tsz: - Lehet egyáltalán egy HÖKOSZ-hoz hasonló szervezet ma Magyarországon független?

ST: - Angliában vagy más fejlett nyugati országokban a HÖKOSZ-hoz hasonló szervezetek már telítve vannak politikai célokkal. Nálunk egyelôre, úgy érzem, nincs meg ennek a veszélye. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyéneknek ne lenne politikai beállítottsága. Számtalan olyan hallgatóval találkoztam, akik egymással teljesen ellentétes politikai nézeteket vallanak, de tandíjkérdésben azért a hallgatóság egységes.
Nem titok, hogy mind a hat parlamenti párt megpróbál befolyásolni bennünket. Elvégre százezer fôs hallgatóság áll mögöttünk. A fiatal szervezetek közül így mi vagyunk a legerôsebbek, a legbejáratottabbak a politikai életben. Mindegyik pártnak érdeke, hogy egy ilyen szervezet ráhangolódjon az ô nézeteire. Mi azonban egyformán el tudjuk fogadni mind az MSZP, mint a Kisgazdapárt értelmes elgondolásait. Érzem, hogy a közvélemény szerint az ellenzék felé közelítünk. Ennek az lehet az oka, hogy jelenleg a kormányzat ellen dolgozunk, így sokszor azonos hangot ütünk meg az ellenzékkel. Emiatt van a rokoni kapcsolat, de a színfalak mögött semmifajta közelebbállás nincs.

Tsz: - Május legvégén készült el a tandíjról szóló kormányrendelet egy sokadik tervezete (ez a KLTE faliújságjain is megjelent - a Szerk.). Néhány nappal késôbb napvilágot látott a ti tandíjkoncepciótok, ami hasonlított a kormányzat tervezetében szereplô egyik, a hallgatók számára feltehetôen inkább elfogadható variációra. Az a tandíjat a hallgatói normatíva bizonyos százalékában határozta meg. Elôbb lobbyzásról beszéltél. A rendelet elkészítésére térve nem lett volna taktikusabb lépés ismét csak lobbyzni a kedvezôbb változat mellett, ahelyett, hogy saját tervezetet készítetek?

ST: - Nem. A tervezetben szereplô egyik variáció sem volt elfogadható a számunkra. Nem tudtuk elfogadni a bevezetés módját, mivel március 12-ére az elsôsök már beadták a papírjukat. Ugyanakkor március 12. elôtt néhány nappal a művelôdési miniszter még hivatalosan is azt mondta, hogy nem lesz szeptembertôl tandíj, hiszen nincs idô a kidolgozására, illetve nem érett meg rá a gazdasági helyzet. Nem értünk egyet a tandíj típusával: mivel egységes pénzekrôl van szó, ez csak egyfajta adó, s nem ösztönöz a jobb tanulásra. Nem értünk egyet a felhasználásával, mert attól, hogy befizetek a költségvetésbe 2 vagy 10 ezer forintot, még sem az én helyzetem, sem az egyetem helyzete nem lesz jobb, a diplomám sem lesz értékesebb. A '80-as években a tandíj kérdése eleve azzal a szándékkal indult el, hogy a felsôoktatás fejlôdjön, a hallgatóság beleszólhasson a dolgokba. Most ez az elv is sérült. Bár mindenki a felsôoktatás fejlesztését, racionalizálását akarja, még nincs meg a fejlesztési törvény.
Féltünk továbbá attól, hogy majd késôbb emelni fogják a tandíjat. A legrosszabb ezért az, ha semmihez sem mérik, mert így tetszés szerint emelhetô. Ezért szerepelt a mi javaslatunkban, hogy kössék a normatívánkhoz. Akkor csak annak emelésével lehet emelni, s így a rendszer kiegyensúlyozódik.

Tsz: - De hát ez szerepelt a rendelet tervezetében is.

ST: - Igen... Szerepelt ugyan a tervezetben, de a művelôdési minisztérium nem ezt támogatta. A kormány elé pedig már csak a minisztérium által támogatott variáció került, a két variáció között a minisztériumban döntöttek.

Tsz: - Ezek szerint a ti változatotok is a minisztériumba került.

ST: - Az utolsó olyan közigazgatási egyeztetésen, amin még részt vehettünk, ígéretet kaptunk, hogy a kormányzat a művelôdési minisztériumtól megkapja a mi anyagunkat. Sajnos nem tudom, hogy a kormányülésen szóba került-e, mely pontokban más a mi javaslatunk. A legtöbb pontban azonban semmit sem fogadtak el a HÖKOSZ javaslatai közül.

Tsz: - Visszatérve tehát az eredeti kérdéshez: nem lett volna taktikusabb, ha a minisztériumban lobbyztok a tietekhez hasonló variáció mellett?

ST: - A mi tervezetünk ott volt minden kormánytagnál. Ennyit tehettünk. Lobbyzhattunk a minisztereknél, s akiknél lehetett, ezt meg is tettük. De nem vagyunk olyan fajsúlyú testület, hogy a belpolitikában óriási nagyot tudnánk lépni. A művelôdési miniszternél folyamatosan lobbyztunk, hiszen a tárgyalás maga egy lobbyzás.

Tsz: - Miért volt mégis szükség a ti tervezetetek elkészítésére? Annak idején a sajtóban is kimondtátok: tudjátok, hogy azt senki sem fogja támogatni.

ST: - Én nem tartom hibának, hogy mi elkészítettük a saját tervezetünket. Egyrészt bebizonyítottuk, hogy a hallgatók is képesek egy rendelettervezetet készíteni, méghozzá olyat, ami független szakértôk szerint sokkal jobb, mint a minisztériumé. Másrészt bizonyítottuk, hogy nem merev tandíjellenes álláspontra helyezkedtünk.

Tsz: - Ezt már csak azért sem tehettétek volna, mert éppen a ti elôdötöknek számító OFÉSZ volt az, akinek a kérésére a tandíj bekerült a felsôoktatási törvénybe.

ST: - A hallgatói önkormányzatok voltak azok, akik javasolták, a HÖKOSZ elsô elnöke pedig egyik szellemi atyja volt a tandíjnak. De (bár már korábban is volt szó arról, hogy vonják be a hallgatóságot a felsôoktatás finanszírozásába) ez a gondolat a rendszerváltáshoz kapcsolódik. A '80-as évek végén annak, hogy a hallgató fizet valamiért, az lett volna a célja, hogy ezzel megrendelôi pozícióba kerüljön, s így legyen joga beleszólnia az egyetem, a fôiskola életébe. Az akkori szörnyű rendszert akarták így belülrôl lebontani. A tandíj egyfajta lázadást jelentett.

Tsz: - De a tandíjat végül a '90-ben szabadon választott parlament foglalta törvénybe.

ST: - Amikor az MDF-es kormány beterjesztette a tandíjat, a hallgatói önkormányzatok elismerték ugyan a tandíj fogalmát, de már nem támogatták azt. Mi is elismerjük, de az ilyen típusú bevezetését nem támogatjuk. A tandíj egyébként várható volt, hiszen a felsôoktatási törvény kimondja, hogy lennie kell, és a hat parlamenti párt mindegyikének választási programjában szerepelt.

Tsz: - A kormányrendelet tehát elkészült. Azóta a HÖKOSZ és az ellenzék egyre azt hangsúlyozza, hogy az éves tandíj akár 120 ezer forint is lehet. A művelôdési kormányzat ugyanakkor elismerve ezt, mérsékletre int, kiemelve, hogy a fizetôképes kereslet szabályozza majd a tandíjak összegét. Annak sulykolása, hogy ilyen magas is lehet a fizetendô összeg, felkészítve a közvéleményt, nem éppen a talajt puhítja egy nagyon magas tandíj számára?

ST: - Nem. Ha csak a 2000 forintról beszélnénk, azt mondhatnák az emberek, hogy minek a felhajtás, hiszen azt a családok nagy része ki tudja fizetni. A családok viszont már most is képességeik határáig támogatják a gyerekeiket.

Tsz: - A kiegészítô tandíj kérdésében mennyire partneretek a Magyar Rektori illetve Fôigazgatói Konferencia?

ST: - Nem hiszem, hogy egységes lesz a rektorok, fôigazgatók fellépése. Már többen jelezték, hogy be fogják szedni a kiegészítô tandíjat. Elsô félévben még talán meg tudunk egyezni velük, hogy ne legyen kiegészítô tandíj. Második félévben már biztos, hogy nem. Hiszen a kormányzat szándéka, hogy újabb leépítések lesznek, hogy még több pénzt von el a felsôoktatásból. Ebben a helyzetben egyetlen esélye van egy intézménynek: beszedi a kiegészítô tandíjat. A hallgató jogosan kérdezi: ha befizetem (ha be tudom), jobb hallgató lesz? Ettôl a magyar diploma, a magyar felsôoktatás egy lépést nem fog elôre menni, sôt! Nagy vívmány volt Magyarországon, hogy a szegények is elvégezhették az egyetemet. Ha nem tudunk megegyezni a rektorokkal, fôigazgatókkal, ha az intézmények bevezetik a kiegészítô tandíjat, most sokan kiszorulnak majd a felsôoktatásból. Mert nincs hitel, nincs semmi lehetôség, amiben meg tudnának kapaszkodni.

Tsz: - Köszönöm a beszélgetést.

Vissza újságírásról szóló oldalamra

Vissza a nyitólapomhoz

Készítette: Nemes Attila, [email protected].
Utolsó módosítás dátuma: 2000. március 26.
Copyright © Nemes Attila, Debrecen, 1996-2000. Minden jog fenntartva.
URL: http://www.geocities.com/nemes01/skultety.html