Ha nem jól sikerült, akkor semmisnek nyilvánítjuk

József nap alkalmából felköszöntöttük a csoport Józsefjét. Igaz ugyan, hogy két nappal előbb, de a neve napja az idén vasárnapra esett, így közösen fogadtuk el ezt a megoldást. Átadtuk az ajándéknak szánt könyvet, becsomagolva szépen, ahogy illik. Az, hogy a csomagolópapír az egyik oldalán kicsit gyűrött volt, nem igazán érdekelte az embereket, a lényeg, a könyv, úgyis ugyanaz, a csomagolópapír meg egy fél pillanat múlva már a múlté. Bor is volt, és mint mindig, nekem gyorsan a fejembe szállt. Csak ültem ott a sarokban, és ahogy a társaság az aktuális politikáról vitázott, egyszer csak fura félmondatok ütötték meg a fülem: "...nem is tetszik a könyv" "...nem is a napján ültük meg a névnapot, ezért nem is szabályos "...egyáltalán, kinek lehet felköszönteni a névnapost, nem is volt itt mindenki..." Valahogy teljesen reálisnak tűnt az egész - így utólag viszszagondolva. Akkor fel sem merült bennem, hogy el lehet ezt máshogy is intézni, nem csak azzal a morbid megoldással, hogy ezt a névnapot ezennel semmisnek nyilvánítjuk. Hogy majd megüljük még egyszer, vagy felköszönti más. Hogy az ajándékkal mi lesz? Lehet, hogy újat vesznek, lehet, hogy ez marad. Nem is tudom, mi a helyes, mert lehet, hogy pont az ajándék tárgya volt a sok indok közül a fő, ami miatt az egész névnap nem jól sikerült. Igaz, ezt Józsi - illendően - nem említette. De hát ki volt az, aki az egészet felvetette? Nem tudom, fejemben csak a hangok ragadtak meg, az arcok nem. A helyzet kezdett kényelmetlenné válni. Vajon mit fognak szólni a többiek, akik meghallják? Azért mégiscsak szégyen. Lehet, hogy inkább el kellene feledkezni az egészről? Mert a névnapot már igazán eltitkolni sem lehet. Legfeljebb ezután figyelnénk arra, hogy a csomagolópapír egyik oldala se legyen gyűrött, és hogy legyen idő felkészülni az ajándékokkal, és hogy mindenki ott lehessen. Igaz, azt, hogy az ajándék mindenkinek ínyére legyen, még ekkor sem lehet garantálni, bár ha Józsit eléggé ismerjük...

Tehetetlen voltam. Szólni akartam, mindezt elmondani, felvetni, harcolni, vitázni, de ekkor - észre kellett vennem, hogy szó sincs ilyesmiről, nem is volt szó erről, el nem tudom képzelni, hogy honnan vettem ezt a nyilvánvalóan képtelen ötletet. A társaság már egyébként is befejezte az ünneplést, mindenki elhúzódott, dolgára sietett, és én azon törtem a fejem, hogy honnan is jött ez a buta gondolat. Szó se róla, kissé elmélázós hangulatban voltam aznap, hiszen már a névnapozás előtti tanszéki értekezletet is átunatkoztam, amin az előző napi egyetemi tanács üléséről számoltak be. Hogy mi is volt az a napirendi pont, amiről vitatkoztak? Azt hiszem, a rektorválasztás.

- troy

Vissza a Lombikbaby oldalához