Berente Zoltán
túlélési technikák:

A "recycled*" egyetemista

Egyetemistának lenni jó. Ennek a tételmondatnak az igazságára a rutin, meg az évek döbbentették rá a címszereplőt. Alsóbbéves korában hiába hajtogatták neki az idősebbek, nem akarta elhinni, amikor ki se látszott a ZH-k, laborok, angolórák közül. Néhányszor azért csak félredobta füzetét, könyvét, jegyzőkönyvét, és elment szórakozni, és mentalitásának megfelelően moziban, színházban, koncerten, vagy egy zenés-táncos "engedd-el-a-hajam"-on felejtette el egy este erejéig a mindennapos egyetemista lét nyűgeit. Ha nem verte meg az Isten kivételes tehetségtelenséggel és hanyagsággal, akkor bizony minden megmérettetés ellenére - ha másként nem, méltányossági alapon -, teljesített 1-8 félévet, és megcsapta az a bizonyos szél, amire csak az öregek (értsd: utolsóévesek) izületei érzékenyek: megfogható közelségbe került a diploma. Felmerült, hogy majd dolgozni kell.

A munka ízét hősünk a tanítási gyakorlatokon (ha tanárszakos), vagy üzemi gyakorlaton (ha például vegyész) kóstolgatta, és bizony az aromáját furcsának találta. Nyilvánvaló volt, hogy dolgozni kell, lakni kell, enni kell, de most már nem lesz 75%-os vasúti kedvezmény, meg semmi olyan, ami eddig a diákigazolvánnyal járt, és a bérét is kíméletlenül adóztatni fogják. Ráadásul egy csomó idegen közé kerül, ahol ő lesz a legzöldfülűbb, és senki nem lesz mellette a régi ismerősök közül. Na és akkor még nem beszéltünk a faluról, városról, ahol az a bizonyos munkahely elterül.

Ő, akinek már Debrecen is csak egy unalmas falu volt, most Toportyánfalvára menjen dolgozni, ahol a kultúrát a heti egy dizsi, és egy videomozi, a vendéglátóipart pedig egy n-ed osztályú, füstös késdobáló képviseli?!

Hát ezt azért mégse! Elérkezett tehát a tételmondat teljes mélységéig történő belátásának pillanata. "Dehát miért is ne maradhatnék egyetemista?!" - felkiáltással 5 vagy több év alatt kifejlesztett kavarási képzettségének köszönhetően hősünk kibulizza magának, hogy újra felvegyék egyetemistának. Kis sütnivalóval olyan szakra veteti fel magát, amelynek előírt követelményeiből lehetőleg 50-60%-ot már eddigi tanulmányai során teljesített. S ebben a pillanatban minden gondnak vége van! Tavalyi (ötödéves) átlaga alapján hősünk, a "recycled" egyetemista, első éves létére lakhat az új kollégiumban, órája csak fele annyi, mint évfolyamtársainak, ebből következően ideje, mint a tenger. Ráér megfelelő emberekkel jóban lenni, jövőjére nézve hasznos kapcsolatokat kiépíteni, lányokkal jópofizni, buliba járni, élvezni az életet, szabadon, mint az egyetemista, és ha egyszer végre rászánja magát, hogy nem koptatja tovább az iskolapadot, éppen elég diplomája lesz, hogy a közalkalmazotti törvény szerint minden hónap elején szép kis összeget találjon a borítékban.

Egyetemistának lenni jó...

*recycled: az újrahasznosíthatóság érdekében átalakított. (Számos termék esetében a "recycling" kevésbé energiaigényes, mint az újonnan történő előállítás, ugyanakkor a recycled termék paraméterei nem, vagy alig maradnak el az újonnan előállított termékéitől.)

Vissza a Lombikbaby oldalához