Hangjegyzet Nr. 6.

Valószínűleg ez az utolsó alkalom, hogy hangJEGYzetet olvashattok, úgyhogy ezúttal másfél oldalon keresztül fogom a számat járatni a zenéről. Az első részben bemutatok egy új zenekart, a CRY-t. Először az együttes énekesével, Siadik Laci bácsival (V. vegyész) beszélgettem, majd ellátogattam egy próbára, ahol a zenekar többi tagját is megismertem. Úgy döntöttem, hogy inkább leírás formájában számolok be a beszélgetésről. A Vollenweidert bemutató részt Totya írta, mert ő avatottabb ebben a kérdésben.

CRY

Az együttes felállása: Gulyás Vince - basszusgitár, Nagy Zsolt - dob, Molnár Tamás és Németh Attila - fúvósok, Siadik László - ének, Tiszlavicz János - gitár (zenekarvezetô), Varga Tamás - szólógitár.

A zenekar 1994 őszén alakult, de ekkor még nem volt teljes a létszám, csak február óta van meg a jelenlegi felállás. Így ősszel főleg dalszerzés folyt, míg ki nem alakult a jelenlegi 12 számos műsor, amit a kolihéten hallhattatok. Próbáikat az Új Koli próbatermében tartják, mivel szeptemberben a Koll. Biz. kedvezően bírálta el próbatermi helyre beadott pályázatukat. Már régebben is volt egy hasonló nevű zenekar, de a mostani CRY egy teljesen új formáció, csak a név maradt. Stílusukat elég nehéz lenne meghatározni, bár azt hiszem, nem is olyan fontos minden zenekart valamilyen kategóriába beletuszkolni. Legjobb, ha elmentek egy koncertre és magatok döntitek el. Mindenesetre nekem tetszik (már ha ez érdekel valakit). Végül nem marad más hátra, mint hogy sok sikert (és kevés sírást) kívánjak a zenekarnak.

Jean-Michel Jarre - Hong Kong

Új dupla albummal jelentkezett a francia szimpatizátoros. Érdekes, hogy majdnem húsz évig egyetlen koncertsorozata sem volt, az 1993-ban megkezdett turnéig összesen csak 5-6 koncertet adott a nagyközönségnek (de ezek nem akármilyenek voltak). Akik voltak budapesti koncertjén, azoknak valószínűleg nem hoz túl sok újdonságot ez a lemez, hiszen nagyjából ugyanazok a számok hallhatók itt is: főleg a legutóbbi Chronologie album számai és természetesen régi "slágerek". A hangzás kiváló, és a gitár megjelenése, illetve felerősödése jót tesz a számoknak. Persze az élményt a látvány tenné teljessé, de azért a "puszta" zene se rossz.

Queensryche - Operation: Mindcrime

A lemez meghallgatása előtt nekem a Mindcrime szóról Orwell Gondolatbűne jutott az eszembe. A lemez meghallgatása után úgy éreztem, hogy nem sokat tévedtem. Az album egy történetet mesél el, ami valamikor a 80-as évek végén játszódik (az album 1989-es), s a jelen árnyékos oldalait jeleníti meg. És a zene? Progresszív hard rock a legjobbak közül.

Kováts Kriszta - sárísoktiT

Örül az ember szíve, ha egy minőségi, jól kivitelezett magyar előadói albummal találkozik. A zenét Vedres Csaba írta, így nem véletlen, hogy After Crying-os hangzású dalok is találhatók a lemezen. Mind a zene, mind Fábry Péter szövegei (költeményei) nagyon jól illenek Kriszta hangjához. Sokszínű, hangulatos az egész album, érdemes megpróbálkozni vele.

Laurie Anderson - Bright Red

Kísérleti zenei adást hallottunk. A főszereplő Laurie Anderson volt - énekes és dalszerző. Furcsa dobok, sok szintetizátor, érdekes az énekesnő hangja, néha szintetizátoron keresztül szól. Sejtelmes hangulatot árasztó számok. Valószínű, hogy nem a sikerlistákat célozták meg. Ilyet még nem hallottam. Azt hiszem, a kísérlet sikerült.

Skid Row - Subhuman Race

Yes, rock! Egy kis amerikai hard rock a Skid Row-tól. Nekem már az előző lemez, a Slave to the Grind is tetszett, és most sincs ez másképp. Mintha a korábbiaknál kicsit keményebb számok is lennének az albumon, de lehet, hogy csak nekem tűnik így. Amolyan adjunk-neki-hadd-szóljon-a-rock! Ja, és az előítéletek elkerülése végett a lemez meghallgatása előtt ne tekintsünk meg semmilyen, a zenekarról készült képet.

Pantera - Far Beyond Driven

Öveket becsatolni, bukósisakokat feltenni, kezünket a székhez kötözni (nehogy elfussunk) és már szólhat is a death metal! Egy biztos: nem egy virágokkal teli tavaszi rét járt az együttes tagjainak fejében, amikor a számokat írták. Az "énekes" kitűnően hörögi (néha ordítja) végig a számokat, a többiek pedig nagyszerűen kísérnek. A Pantera műfajának egyik legjobbja, a gyökereikről pedig csak annyit, hogy az utolsó szám a Black Sabbath Planet Caravan-je.

ANDREAS VOLLENWEIDER

Kristálytiszta hangzás, éteri dallamok, néha szokatlan hangeffektek. Félreismerhetetlen albumain hol varázslattal meghintett, ködös, titokzatos erdôbe, hol vízcsöpögést visszhangzó barlangba, hol tündérek kertjébe, hol a telihold fényétôl sápadt mezôkre kalauzol bennünket Andreas Vollenweider, az elektromos hárfa ifjú svájci mestere. Bár a zene gyakran misztikus, s ideális aláfestés szerepjátékokhoz, nyoma sincs a Tangerine Dreamre jellemzô komorságnak. Csupa játék, csupa vidámság, szépség, könnyedség minden Vollenweider opusz. A hárfa mellett megszólalnak elektromos és akusztikus gitárok, fafúvósok, szintik, néha énekesnôk is. Valamennyi album meghallgatásra érdemes, de föltétlen ajánlom a Down to the Moont, a White Winds-et, a Caverna Magica-t.

Vissza a Hangjegyzet oldalához

Vissza a Lombikbaby oldalához