Hangjegyzet Nr. 4.

Rendhagyó módon a mostani hangjegyzetben az összes ajánlott zenekarban és albumban van valami közös: a progresszív rock. Igen, manapság nincs túl nagy kereslet az ilyen zenére, de ez nem ok arra, hogy elfeledjük. Hiszen a "hőskorban" olyan (nem akármilyen) zenekarok voltak a stílus meghatározói, mint pl. a King Crimson, a Pink Floyd, az Emerson, Lake & Palmer, a Yes, a Genezis...

King Crimson - In the Court of the Crimson King

Több, mint 25 éve fiatal, de zeneileg igen képzett muzsikusokból jött létre a King Crimson. Első albumuk, mely 1969-ben jelent meg, azóta már bevonult a progresszív rock klasszikusai közé. Zenéjükben sokféle elem fellelhető: jazz, rock, blues, komolyzene, avantgarde. Szabad komponálási módszereikkel elvont érzéseket jelenítenek meg, albumaik megértése sok időt és odafigyelést igényel, nemcsak a zene, hanem a szövegek miatt is. A hangzásban meghatározó a mellotron, a gitár és a különböző fúvós hangszerek. Azok közé tartoznak, akik egyediségükkel, zenei színvonalukkal hívták és hívják fel magukra a figyelmet.

East - A szerelem sivataga

A nyolcvanas évek fontos progresszív zenekara volt az East. Akkoriban szélesebb rétegekhez szólt muzsikájuk, egyfajta "életérzést" jelentett zenéjük. A szerelem sivataga (1988) az első albumokhoz képest már egy kicsit populárisabb (ez a vonal folytatódik az új Radio Babelen is), legalábbis olyan értelemben, hogy a hosszabb hangszeres szólók elmaradtak, így az ének szerepe felerősödött. Sajnos, az érdeklődés hiánya miatt nem valószínű, hogy a közeljövőben új albummal jelentkeznek.

Dream Theater - Awake

Öt nagyszerű zenész, egy nagyszerű zenekar, egy kitűnő album. Tulajdonképpen ilyen egyszerűen lehetne jellemezni ezt a tavaly megjelent heavy metal albumot. Már a nyolcvanas években a Queensryche albumain is lehetett tapasztalni, hogy a progresszív hangzás egyáltalán nem áll távol a kemény rocktól ill. heavy metaltól sem. A kilencvenes években erről a Dream Theater győz meg bennünket. Keményebb és lágyabb számok, bonyolult témák, elsőre kibogozhatatlan szólók, néha trash riffek alatt szinti aláfestés. Érdemes meghallgatni.

Barbaro - II

Öt éve jelent meg a Barbaro első lemeze. Azóta Parov Nikola sokoldalú tehetsége távozott a csapatból; ezzel együtt a népies elemek szerepe csökkent, de azért még most is ezek a meghatározók. Progresszív etno-rocknak nevezik saját zenéjüket, mellyel az alapvető emberi értékekért szállnak harcba. Valami ősi, ösztönös hangulatba kerül az ember, ha őket hallgatja. A számok változatosak, a zenészek nagyszerűt produkálnak, csak sajnos a felvétel minősége nem lett jobb az átlagosnál.

ELOY

Végy egy kis Tangerine Dream-et, adj hozzá egy csipetnyi Pink Floyd-ot, némi misztikus hangzást és néhány jó német muzsikust. Az eredmény: Eloy. A hetvenes évek elején indult német zenekar először progresszív, később inkább szimfonikus rockzenét játszott és játszik. Albumaik általában egy-egy téma köré csoportosulnak, egységes egészet képeznek. Egyedi zenéjük nem akar semmi más lenni, mint színvonalas rockzene. Az elmúlt tíz év három albuma (Metromania, Ra, Destination) önmagukhoz képest populáris zenét hozott, de szerencsére az Eloy lényege ezeken az albumokon sem veszett el.

Vissza a Hangjegyzet oldalához

Vissza a Lombikbaby oldalához