Hangjegyzet Nr. 3.

Remélem, most is sikerült kellően színes, változatos zenei ajánlót összeállítanom. Az együttesajánlóban ezúttal is egy talán nem annyira közismert formáció szerepel.

After Crying - Overground music

Sajnos, (egyelőre) csak ezt az egy albumot ismerem ettől a magyar együttestől. Zenéjük tulajdonképpen könnyűzene, amelyet komolyzenei hangszerekkel játszanak. Érdekekes szabad kompozícióik és persze a hangszerhasználat teszi egyénivé, különlegessé zenéjüket, mely értékes, igényes voltával emelkedik ki az átlagból. Azért csak tudunk, mi magyarok...

Tankcsapda - Jönnek a férgek

A debreceni formáció tavaly jelentette meg harmadik lemezét. A punkzene mostanában jobban előtérbe került, erre bizonyíték a Tankcsapda hazai népszerűsége. Szókimondó (de nem trágár) szövegek és lendületes, húzós számok jellemzik a banda zenéjét. A jó szövegekre már más együttesek is felfigyeltek, s felkérték őket, hogy írjanak nekik is számokat. Ez az album sokak szerint nincs olyan jó, mint az előző - ez talán az egy-két elvontabb, keményebb szám miatt van így. Persze, ez viszonylagos, hiszen az előző lemez kiemelkedően jó volt, főleg ha azt nézzük, hogy egy "kezdő" együttesről van szó. Koncertjeikre ugyancsak jó kritikákat kaptak, így érdemes őket élőben is meghallgatni.

Front 242 - 06:21:03:11 Up Evil

A techno fogalma az utóbbi években átalakult. Ma már az MTV-n látható tánczenéket is ezzel a jelzővel illetjük, bár azok igen távol esnek az eredeti, főleg instrumentális technotól. Az ún. ipari zene tulajdonképpen már a 80-as években kialakult, felhasználva az eredeti értelemben vett techno elemeit és néhány otthon is fellelhető eszközt (pl.: kalapács, fúró, fűrész...). Ilyen zenét játszik a Front is, kicsit azért megszelidítve. Egy-egy könnyebben emészthető album után felfigyel rájuk a közönség, de ez őket nem zavarja, továbbra is járják a maguk útját. Erre példa ez a lemez. A címben szereplő számok jelentenek valamit...

Alice in Chains - Jar of Flies

Az együtes legutolsó albuma, az "egy befőttesüveg légy" tavaly jelent meg és valószínűleg igencsak meglepte a banda rajongóit a mini-albumon (30 perc) található akusztikus zene. Hiszen megszoktuk már, hogy lemezeiken nem kímélik a gitárt, sőt néha a hangukat sem. Ez az unplugged jellegű album csak sokoldalúságukat bizonyítja. Különösen szimpatikus nekem az, hogy nem régi számokat próbáltak meg új köntösben eladni, hanem vadonatúj szerzeményekkel mutatták meg másik arcukat. Kíváncsian várom a következő albumot...

TANGERINE DREAM

A 60-as évek végének pszihedelikus időszakában alakult a zenekar, s ez eleinte rá is nyomta bélyegét zenéjükre. A szintetitátorzene úttörőiként tűntek fel, elvont gondolatokat, érzéseket próbáltak megjeleníteni alkotásaikban. A hangzás miatt sokan űrzenének nevezték és nevezik ezt a stílust. Általában lassú témabevezetés, meditatív részek jellemzik hosszú (gyakran több, mint 20 perces) számaikat. A már több, mint 25 éve működő zenekarban volt persze néhány tagcsere is, az átlagos tagszám három körül mozog. Rendkívül termékenynek bizonyultak: eddig több, mint 50 albumuk jelent meg, és körülbelül ennyi a szólólemezek száma is. Szerencsére a mennyiség csak ritkán ment a minőség rovására, bár az elmúlt 10 évben - sok más zenekarhoz hasonlóan - ők is engedményeket tettek a közönségnek. Albumaik között sok a filmzene és a koncertfelvétel. Koncertjeiken azonban szinte mindig új anyaggal jelentkeznek, az egyes albumok témái csak elvétve fordulnak elő, sőt ezek az albumok a legjobbak közül valók (pl. Encore, Logos, Poland, Livemiles). Zenéjük a 60-as, 70-es években iránymutató volt az elektronikus műfajban, de ma is aktuális, hallgatásra érdemes.

Vissza a Hangjegyzet oldalához

Vissza a Lombikbaby oldalához