Hangjegyzet Nr. 2.

A mostani jegyzet vázát egy fiatal, tehetséges zenekarral készült interjú alkotja. Ezen kívül egy "együttesajánlót" találhattok még a mai anyagban. Terveim szerint minden elkövetkező számban szerepelni fog egy-egy olyan rész, amelyben általánosságban lesz szó egy adott együttes zenéjéről, pályájáról.

A Vegyész szakesten adott több, mint egyórás műsort a karcagi DRINKERS együttes (az, hogy mit isznak, térben és időben változó). Az együttes szólógitáros-zeneszerzőjével, Elek Jancsival (II. vegyész) készítettem az alábbi interjút.

Lombikbaby: - Kezdjük az elején. Mikor, hogyan alakultatok?

Jancsi: - 1992-ben alakult az eredeti zenekar. Egyszer Berekfürdőn voltam Marosvölgyi Csabával, amikor felvetődött, hogy össze kellene jönni együtt gitározgatni. Másnap így is lett, gyakorolgattunk egy kicsit. Később jött egy dobos és egy basszusgitáros, majd egy énekes is csatlakozott. Azóta már történt egy-két tagcsere. A jelenlegi felállás: Varga Gyula - ének, Marosvölgyi Csaba - gitár, Elek János - gitár, Czinege József - dob, Marsi Illés - basszusgitár.

LB.: - Milyen stílusú zenét játszotok?

J.: - A stílusról annyit, hogy a zenekar tagjai különböző stílusú zenéket kedvelnek. Így, bár én írom a számokat, mindenki módosít rajtuk egy kicsit a saját szájíze szerint, míg végül kialakulnak az együttesre jellemző számok. Én egyébként a Scorpions, Helloween, Accept... vonulaton nőttem fel, ami meglátszik a számaimon is. Persze, sok múlik a pillanatnyi hangulaton is. Játszunk feldolgozásokat is: mindenki választ magának egy-egy számot és ezeket játszuk el közösen.

LB.: - Milyen gyakran szoktatok fellépni?

J.: - Tavalyelőtt nyáron volt egy jó sorozatunk, mikor együtt tudtunk lenni. Sok helyre eljutottunk ekkor, és meghívásokat is kaptunk, de ezek nagy részének sajnos nem tudtunk eleget tenni (két tag katona volt, csak most szereltek le). Azóta alkalomszerűen játszunk itt-ott, amikor sikerül összejönni.

LB.: - Próbálkoztatok már valamilyen rockzenei versenyen való indulással?

J.: - A Rockkristály-díjra készítettünk egy demot, de ez szűkös anyagi lehetőségeink miatt nem lett túl jó minőségű. Egyébként jó kritikákat kaptunk rá. 1993 nyarán elnyertük a Zene-vér könnyűzenei verseny rock kategóriájának I. díját. Sajnos keveset tudunk próbálni, azt is mostoha körülmények között. Míg nem tudunk megfelelően felkészülni, nem akarunk indulni semmilyen nagyobb megmérettetésen, hiszen a szakmai zsűri előtt csak színvonalas produkcióval lehet jól szerepelni.

LB.: - A Szakesten talán a legnagyobb sikert az Én vagyok a Föld királya... és az Igénytelen blues című számok aratták. Ezek saját szerzemények vagy feldolgozások?

J.: - Az Én vagyok a Föld királya... a Misszió együttes száma volt, de mivel nem sokan ismerték őket, általában azt hiszi a közönség, hogy tőlünk származik. Az Igénytelen blues zenéjét Csaba írta, szövegét pedig Gyula.

LB.: - További tervek?

J.: - Elég nehezen tudunk összejönni, mert két munkanélküli tagunk munkát keres, egy harmadik tag pedig munkája miatt keveset van otthon. Amíg jól érezzük magunkat a próbákon és a bulikon, addig szeretnénk tovább zenélni, bár tudjuk, hogy erre a zenére manapság nem túl nagy a kereslet. Most csinálunk egy modernebb hangzású, kicsit húzósabb műsort, de ez nem divatzene lesz, nem akarjuk az Action példáját követni.

LB.: - Legközelebb mikor léptek fel?

J.: - Esett arról szó, hogy a KEN-en felléphetünk, de ez még egyáltalán nem biztos.

LB.: - Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok nektek.

J.: - Én is köszönöm.

A YELLO

Két svájci őrült alapította a zenekart valamikor a 80-as évek legelején. Ritmuscentrikus zenéjükben gyakran használnak szintetizátort és mindenféle dobot. A latinos lendület és hangzásvilág jellemzi minden albumukat, és persze az a jó adag őrültség, amirôl számaik azonnal felismerhetőek. Főleg az első lemezeken sokat kísérletezgettek, de azután sem ismételték önmagukat. Az első négy lemezt követôen 1984-ben egy válogatással jelentkeztek (The New Mix in One Go 80-84). Ez egyben egy korszak lezárását jelezte, ezután slágeresebb számokat is írtak, legalábbis volt egy-két sokszor hallott opusuk (pl. The Race). Nekem legjobban az 1992-es Baby című albumuk tetszik, ezt mindenkinek ajánlhatom. Ezen kívül a One Second (1987) és a Flag (1988) sikerültek még kiemelkedően jóra. A legújabb, Zebra című lemezen megjelentek a techno hangzás elemei is, de erősen megszelídített formában, úgy, hogy beilleszkedjenek a jellegzetes, sokszínű Yello hangzásba.

Vissza a Hangjegyzet oldalához

Vissza a Lombikbaby oldalához