Hangjegyzet Nr. 1.

Nos, itt az újév, így ideje, hogy színesedjen kicsit amúgy sem unalmas újságunk. Ezért indítom útjára ezt a rovatot, mely terveim szerint egyfajta zenei ajánló lesz. Természetesen én sem vagyok "szakértő" ezen a területen, ezért meg sem próbálok kritikákat írni. Inkább fel szeretném hívni a figyelmet néhány általam kedvelt előadóra, együttesre, albumra. Lesznek közöttük régiek és újak, ismertek és kevésbé ismertek. Remélem, mindenki fog találni egy-egy neki kedveset.

Sokszor lehet hallani, hogy a könnyűzene haldoklik, a régi zenekarok voltak az igaziak, manapság már nem lehet újat mondani. Az igazság szerintem inkább az, hogy ma is van annyi tehetséges előadó, mint régebben, csak sokkal több a szemét, ami között válogatnunk kell. Ha én is segítek a "guberálásban", talán könnyebben talál rá mindenki egy-egy neki tetsző, új, színvonalas muzsikára.

Az első alkalommal néhány 1994-ben megjelent albumra szeretném felhívni a figyelmet.

Soundgarden: Superunknown

Változatos, színvonalas kemény rock zenét hallhat az, aki megismerkedik ezzel a lemezzel. Bár az album hosszú (több, mint 70 perc), egy pillanatra sem tűnik unalmasnak, olyan változatosak a számok, miközben az együttes egyéni stílusa mindvégig megmarad. A kritikusok elismerését már jó néhány éve magáénak tudhatja a seattle-i zenekar, a nagyközönség azonban csak tavaly figyelt fel rájuk. Valószínűleg a kicsit elvont stílus miatt szorultak háttérbe. Való igaz, tovább kell emésztgetni ezt a zenét a szokásosnál, de megéri.

Morgan Workshop

Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, élt egyszer 14 nagyszerű magyar dzsesszzenész. Gondolták, valami nincs jól itt Magyarországon, hiszen van egy csomó világhírű dzsesszelőadónk, itthon mégse nagyon fogynak a jobbnál jobb lemezek. Elmentek hát a Tom-Tom stúdióba, hogy felvegyenek egy kb. 60 perces anyagot, mellyel népszerűsíthetik ezt az igazságtalanul háttérbe szorított műfajt. Igen kellemes, ugyanakkor persze színvonalas agyagot sikerült összehozniuk (ez el is várható tőlük). A zene viszonylag könnyen emészthető, háttérzeneként is hallgatható. Ezután magánkiadásban adták ki a lemezt, mivel a kiadók nem nagyon tolongtak érte (vajon miért?). Bár manapság minden drága, mégis, ha lehet, CD-n érdemes megszerezni, mert nagyon jó a minősége (még így is olcsóbb lehet, mint egy nyugtató és mellékhatása sincs).

Megadeth: Youthanasia

Két éve jelentkezett utoljára stúdióalbummal ez a csapat, de azóta sem tétlenkedtek, hiszen közben sikerült leszokniuk a kábítószerről (ez azért jó kis program). Bár legutóbbi albumuk is jól sikerült, azt kissé steril hangzása miatt nem túl sokan szerették. A mostani album azonban kétségkívül a tavalyi év egyik legjobb heavy metal alkotása. A számok dallamosak, de elég kemények és lendületesek. Az album érdekessége egyébként, hogy a sivatag közepén, egy erre az alkalomra épített stúdióban vették fel.

Bonanza Banzai: Jóslat

Azt hiszem, ezt a zenekart senkinek nem kell bemutatni. Utolsó stúdióalbumukkal jelentkeztek tavaly, a tőlük megszokott módon ősszel. Nem kell egetrengető stílusváltásra számítani, bár az eddig megszokott hangok és dallamok lágyabbak lettek, néha az Ákos-albumokra emlékeztetnek. A szövegek is mintha kellemesebb hangulatúak lennének, mint eddig. Bár az általuk játszott techno-pop műfaj indulásukkor divatos volt, szerencsére ők nem álltak be a slágergyártók közé, hanem folyamatosan valósították meg saját elképzeléseiket. Elsősorban a műfajban szokatlanul igényes szövegeikkel hívták fel magukra a figyelmet, de a zenei aláfestés is sokat fejlődött az idők folyamán. Ez az album kellemes perceket szerezhet azoknak, akik egy kis igényes popzenére vágynak.

Vissza a Hangjegyzet oldalához

Vissza a Lombikbaby oldalához