| Kedves bar�taim, az al�bbi egyszer� gondolatokkal k�v�nok mindannyiunknak �ldott, b�k�s Kar�csonyi �nnepeket. A v�rakoz�s csendje... Hajnal van. G�z�lg� k�v�mat kavargatva, csak most tudatosul bennem, hogy advent van. Kapkodva meggy�jtom a gyerty�kat, l�ngjuk ny�legyenes, rezzen�stelen. Ujra k�sz�l �r�m�re a l�lek. Eltelt egy �v, de mintha m�g tegnap lett volna az el�z�. Arra gondolok, tettem-e valamit az asztalra. Hoztam-e b�k�t, boldogs�got, �r�m�t a csal�domnak, bar�taimnak, szeretteimnek. Morzs�kat gy�jt�getek, kis kapaszkod�kat a holnap, a j�v� miatt. Havas kar�csonyok, csontfagyos, h�lepte reggelek jutnak eszembe. Egy h�lap�t zaja veri csak fel a csendet, a l�zas, titkos aj�nd�koz�s id�k�t. Kar�csonyok egy�tt szeretteinkkel, azt�n ahogy az �vek telnek feln�v�nk. De t�retlen benn�nk hit. Az �r�k tiszta lelk� gyermek. K�sz�l�nk, lelk�nket �nnepi ruh�ba �lt�ztetve. Az ablakra a k�s�n j�tt fagy d�rvir�gokat rajzol, k�zben k�v�m kih�l. Eml�kek k�re h�vogat, a meleg szob�k �h�tott �nnepi csendje, a v�rakoz�s�, ahogy v�rjuk, m�g hittel az angyalk�kat a csillagsz�r�k s gyertyal�ngok f�ny�ben. Nincs kor, kortalan ez a csend, a szeretet, az adni s kapni, az aj�nd�koz�s �r�me. Egyed�li pillanat ahogy �t�lj�k szeretteink �r�m�t. J� lenne �r�kk� �gy maradni. Bennem most b�ke van, csend. Eloltom a gyerty�kat, �bred a reggel. Jega 2002. 12. 10. |
| Advent |
 |