Lárai Eszter:

Vízjel

Elterül az éjszaka a csöndben.
Csók vacog remegő tenyeremben.
Elfújom, öt évnyire vissza.
Rád talál, rátapad ajakadra.

Meglepődsz, egy fura, enyhe áramlat
melegít, megköszönöd a napnak.
De én vagyok, és amit mulasztottam,
pótoltam: a vízjelem a sorsodban.

Vissza a női dalok menüjére