Lárai Eszter:

Az utcán

Az álmaimat bárhová elhajíthatom.
Nem látszanak, tehát nem szemetelek.
Büntetést sem kell fizetnem értük:
nem büntetik az álom-szemetet.

A bánataimat is elhajigálhatom,
sőt, kedvteléseimet, apróbb örömeimet.
Nem látszanak, nem látszanak ezek,
rajtam kívül senki se látja meg.

Apránként tehát
elhagyhatom
az egész életemet.

Hát mi marad végül?
Talán a remény.
Remélem, valami megmarad:
egy emléknyi én.

Az utcán, a parkban, tereken
szerteszét szórom az életem.
Néhány foszlány marad csak utánam,
hogy éltem, sőt, itt is, ott is jártam.

Vissza a női dalok menüjére