Távoli rokon

Gonoszul villannak szemei,
az önzés az arcára ráégett,
a legújabb divatot követi,
megvesz minden új hülyeséget.
Gyakran látom az utcán, buszon,
van több ezer nővére, huga,
úgy tűnik, mindig vele utazom,
ugyanaz a nézés, ugyanaz a duma.
Egész nap fülén a mobil,
és fecseg, fecseg, locsog.
Látszik, az a száj sokat kibír,
és az a nyelv sokat forog.
Ó, te szegény, nem fáj az agyad?
Miattad oly szomorú ez az ének.
Azt se tudod már, hogy ki vagy:
távoli rokona Afroditének...




Vissza a dalok menüjére