Nosztalgia rock

Az, bizony, régen volt, amikor kissrácként
suliba jártam, suliba jártam.
Biztosan sok minden érdekes történt ott,
az iskolában, az iskolában.
De arra emlékszem csak, hogy folyton rockzene szólt.
Csak arra emlékszem, hogy folyton rockzene szólt.

Sétáltunk a lányokkal, és azon járt az agyunk,
hogy ez biztosan már a szerelem.
De az első ölelésnél tovább nem jutottunk,
s addig is csak nagy keservesen.
Élveztük, hogy egy-kettőre
fejre áll a világ,
ha a rock-and-roll szól.
Akkor azt hittük, s jó volt azt hinnünk,
hogy miénk a rock-and-roll.


Azóta eltelt már vagy negyven év,
megöregedtem, megöregedtem,
de most is ez jár mindig a fejemben,
ha rossz a kedvem, ha rossz a kedvem.
Magamnak eldúdolgatom ezt a kis dallamot,
magamnak eldúdolgatom ezt a kis dallamot.

Mikor benn, a hivatalban pikkel rám a főnök,
vagy ha éppen csal a kedvesem
(néha minden összejön, és sokfélék a zűrök),
bajaimban te segítsz nekem.
Mikor a sok bosszúságot nem bírja a szívem,
gyógyítsd meg, rock-and-roll!
Akkor gyógyírnak
újra téged hívlak -
nosztalgiából.

Segíts, rock-and-roll,
rázz fel jól!
Segíts, rock-and-roll,
rázz fel jól!


Vissza a dalok menüjére