Lombhullás
(szonáta)

Megöregedtek a levelek,
én is riadtan szétnézek:
jesszusom, már ősz van,
emlékké vált a nyár.
Egyre több temetésre járok,
hullanak a régi barátok,
egyik a másik után,
hogy majd összemosódjunk arctalan
az avarban, az avarban.


Vissza a dalok menüjére