A férj imája

Az asszonyok nyelvétől
ments meg, Uram, engem!
Az asszonyom nyelve öl,
már szétreped a fejem.
Én mindig jó voltam,
s a mennyben lenne helyem.
De addig, mondd, Uram,
mért kell a pokolban szenvednem?
Uram, csekély az óhajom,
de elmondom, ha már belekezdtem.
Hogy meghaljon, azt nem akarom,
de add, hogy néha berekedjen,
add, hogy néha berekedjen!


Vissza a dalok menüjére