A busz

Megint jön a busz, ami hozzád visz,
ahol te vagy a végállomás.
Ezzel utaztam én oda-vissz,
mikor azt hittem, te vagy a társ.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán,
és már nem tudom,
mikor volt utoljára, s egyáltalán,
utazom-e még a buszodon.

És megint jön a busz, ami hozzád visz
és letesz a házad előtt.
De aki csalódott, már nem hisz.
Becsapnál, mint azelőtt.
Szenvedni újra butaság lenne
régi szerelem miatt.
Szálljon fel, akinek van kedve,
én megvárom a másikat,
inkább megvárom a másikat,
úgy ám, megvárom a másikat.


Vissza a dalaim menüjére