Edvard Beneš dekrétumai a német és magyar etnikum
emberi jogai ellen
1945.május 19-én kelt 5. számú dekrétuma
„ az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről,
továbbá a németek, magyarok, az árulók és a kollaboránsok, valamint egyes
szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek állami kezeléséről.”
1945. június 21-én kelt 12. számú dekrétuma
„ a németek, a magyarok, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulói és
ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgős elosztásáról.”
1945. június 19-én kelt 16. számú dekrétuma
„ a náci bűnösök, az árulók és segítőik megbüntetéséről, valamint a rendkívüli
népbíróságokról.”
1945. július 20-án kelt 28. számú dekrétuma
„ a németek, a magyarok és az állam más ellenségei mezőgazdasági földjeinek
cseh, szlovák és más szláv földművesekkel való betelepítéséről.”
1945. augusztus 2-án kelt 33. számú alkotmánydekrétuma
„a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának
rendezéséről.”
(Ezen alkotmánydekrétum volt a jogalap a német és a magyar nemzetiségű
személyek csehszlovák állampolgárságának az elvonásához, elveszteséhez.)
1945. augusztus 25-én kelt 47. számú dekrétuma
„ az Ideiglenes Nemzetgyűlés létrehozásáról”
1945. szeptember 19-én kelt 71. számú dekrétuma
„ azon személyek munkakötelezettségéről, akiktől megvonták csehszlovák
állampolgárságukat.”
(A 3.cikkely utolsó mondata alapján „ a munkára való beosztásról szóló
döntés végérvényes ” tehát fellebbezhetetlen volt.)
1945. szeptember 25-én kelt 81. számú dekrétuma
„ az egyletekkel kapcsolatos némely intézkedések”
(Ezen dekrétum alapján történt meg a német és magyar egyletek, társulások
feloszlatása és vagyonának konfiskálása.)
1945. október 4-én kelt 105. számú dekrétuma
„ a közalkalmazottak tevékenységét átvizsgáló megtisztító bizottságokról”
(A közalkalmazottak kizárólag cseh, szlovák vagy egyéb szláv nemzetiségűek
lehettek és büntetendő cselekedetnek számított, amennyiben német vagy a
magyar nemzetiséghez tartozónak vallotta magát.)
1945. október 25-én kelt 108. számú dekrétuma
„az ellenséges vagyon elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról”
(Ezen dekrétum alapján történt meg a német és magyar jogi és természetes
személyek mindennemű vagyonának konfiskálása mint ellenség, kollektív
bűnösök terhére. Továbbá ezen dekrétum alapján történt a konfiskált német
és magyar vagyon szétosztása és az abba való betelepítés cseh, szlovák
és a dekrétum szerint arra érdemes természetes valamint jogi személyek javára.)
A Szlovák Nemzeti Tanács Szlovákia területére vonatkozó törvényerejű
rendeletei,
1944. szeptember 6-án kelt 6. számú törvényerejű rendelete
„ a német és a magyar nemzeti kisebbség oktatásügyének és istentiszteleti
nyelvének rendezéséről“
(Megszűntek a német és a magyar iskolák. Tilos volt német és magyar nyelven
istentiszteleteket tartani.)
1945. június 5-én kelt 50. számú törvényerejű rendelete
„a vagyon állami kezelés alá helyezéséről“
(Az államilag megbízhatatlan személyek, nevezetesen a német és a magyar
nemzetiségű személyek Szlovákia területén található mindennemű vagyona
állami kezelésbe megy át, kivéve az ingó és az ingatlan mezőgazdasági vagyont,
személyi ingóságokat.)
1945. augusztus 23-án kelt 104. számú törvényerejű rendelete
„ a németek, a magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei
mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról“
(Ezen rendelet alapján történt meg egyidejűleg a németek és a magyarok
teljes mezőgazdasági vagyonának az elkobzása, annak szétosztása főleg belső
telepítés céljaira, valamint külföldről hazatelepülő szlovákok számára.
Így az ún. II. földreform következményeképpen további telepesfalvak jöttek
létre az elkobzott magyar földeken. A juttatás feltételeihez tartozott a
helyhez kötöttség, a juttatási ár kifizetése, valamint a földek megművelése.)
A felsorolt dekrétumok és rendeletek csupán töredékét képezik azon
jogszabálycsomagnak, melyet még ma is „Benesi dekrétumok“ gyűjtőnév alatt
ismer a világ. Az idézett dekrétum ill. rendelet megnevezése híven tükrözi
annak szellemét, küldetését és végrehajtását, mint de iure, mint de
facto.
vissza