György Péter erősen fölé lő, amikor az ÉS-ben folyó eszmecsere lezárásában kifejti véleményét a "jelen politikai vitáról", a "kulturális tér" kialakításáról, a múzeumi negyedek "közvetlen térélményéről" vagy a liget "újradefiniálásáról" és az ezekkel összefüggő "múzeumfilozófiai különbségekről", az "intézményi önreflexióról". Semmiféle politikai vitáról nincs szó abban az értelemben, hogy itt különféle érdekcsoportok a saját ideológiájukat képviselnék. (Tamás Gáspár Miklósnak sem adok igazat, aki szellemes hozzászólásában a kultúra és a hatalom helyének felcseréléséről írt.) Nincs itt semmiféle mögöttes szándék, csak egy voluntarista döntés. Orbán Viktor fel akar költözni a Várba, és a jelenleg ott jó helyen lévő kulturális intézményeket - mint a Horthy-korszak palotájához nem illőket - ki akarja onnan ebrudalni. A múzeumi negyed áthelyezése és a Városligetben való koncentrálása ennek az első, értelmezhetetlen döntésnek a folyománya. Ráday Mihály több helyen meggyőzően bizonyította, hogy ha el is fogadnánk az új múzeumi negyed szükségességét, azt ésszerűbb lenne létrehozni a felújításra szoruló Iparművészeti Múzeum környezetében lévő foghíjak beépítésével és az üres épületek hasznosításával. A fák pusztítása nélkül is ki lehetne alakítani egy "múzeumi koncentrációt". De ha a nagy terv első lépése abszurd, hogyan várhatnánk azt, hogy a többi ne legyen az?

Igaza van György Péternek abban, hogy már van négy múzeum a Ligetben, csakhogy ezek nem foglalják el a park helyét, a szélén jöttek létre, illetve az egyik (a Mezőgazdasági Múzeum) a Vajdahunyadvár más célra nehezen felhasználható épületeiben működik. Ezekhez nem kell fákat kivágni. Lehetne ezt a sort folytatni azzal, hogy az összes többi épületet is a jelenlegi parkolóban és az Ötvenhatosok terén állítják fel. Esetleg egyetlen gigantikus magasépületben (szép rálátással a Ligetre). Ezzel aztán igazán teljesülne György Péter elképzelése a múzeumsűrűséggel kapcsolatban. (Első tíz emelet: Magyar Zene Háza, második tíz emelet: Magyar Nemzeti Galéria stb.) A park belsejébe tervezett monstrumok nem a múzeumesztéta elképzeléseit tükrözik, hanem egyetlen - a művészetekhez nem is konyító - ember akaratának kivetülései.

György Péter "léptékről és az idő hatalmáról", a "gyűjtemények közötti átjárásról" beszél. A kormányzat nem érvel. Ők azt mondják: "csak".

Az egyetlen reményem, hogy nagy vezetőnk túlságosan cizelláltnak, túlságosnak értelmesnek találja György Péter gondolatmenetét is, és egy meggondolatlan pillanatában azt mondja rá: "csakazértse".

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü