Időről időre felvetődik, hogy a főváros nem képes eltartani önmagát, az állami támogatás pedig jóval kevesebb a szükségesnél. Már az is szóba került, hogy a BKV-t esetleg átvenné a kormány. Még mit nem! A probléma gyökere, hogy Budapest a közös kasszába befizetett óriási összegből csak nagyon keveset kap vissza. A további huzavona helyett jobb lenne a válás. Budapest - az élelmiszerellátását biztosító Pest megyével együtt - kiáltsa ki a függetlenségét, és legyen városállam! Mint az ókori Athén és Spárta, vagy később Hong Kong és a hidegháborús időszak Nyugat-Berlinje. Moldova György már a hatvanas években elgondolta, hogy a Rottenbiller utca 93/A kérje felvételét az ENSZ-be. Az szatíra volt, de minden használható ötletet számításba kell venni egy olyan korban, amikor a politika és a humor között elmosódik a különbség.

Ennek a városállamnak jelenleg mintegy 3 millió lakosa lenne, de nem zárnám ki azt a lehetőséget, hogy a zöldhatáron még sokan átjönnének. (És nem a szírek, irakiak, afgánok. A jövevények számára nem kellene hotspotokat felállítanunk.)

A kormányától megszabadított Tarlós István minden faragatlansága ellenére biztosan felelősségteljesebb vezető lenne, mint a lázálmok által vezérelt röszkei hős. Legalább nem építene saját palotát, és azt hiszem, kevesebbet lop, mint ami a maffiaállamban kívánatos. (S ha jobban alkalmazkodik a liberális városához, talán még olyan hosszú ideig is hivatalban maradhatna, mint elődje, Demszky Gábor.) Tiszteletbeli államelnöknek a leggazdagabb magyart, a budapesti gyökerű Soros Györgyöt ajánlom. Ez biztosítaná, hogy Budapestre odafigyeljen az egész világ.

Sok probléma magától megoldódna. A BKV magától értetődően tovább vállalná az agglomerációs közlekedés feladatát, tovább épülne az M4-es metró (a Keletitől esetleg kéregvasútként), a politikai irányítás alól felszabaduló színházak a reneszánszukat élnék. A lakosság dönthetné el, hogy akarnak-e olimpiát (nem akar), zárva tartsanak-e vasárnap a boltok (ne tartsanak), vagy hogy hol és kitől lehessen cigarettát venni (mindenütt és mindenkitől). Az adót a NAV helyett a főváros adóügyi főosztályának fizetnénk, és Juhász Péter is eredményesebben harcolhatna az V. kerületi kétes ingatlanügyletek ellen, ha a fővárosi ügyészség kikerülne Polt Péter ellenőrzése alól. Az állami zászló kérdéses még. De a jelenlegi budapesti zászló önmagában is jelzi az ellenállás negyvennyolcas hagyományát.

A futballhuliganizmus maradna az egyetlen nagy problémánk, de ha kipaterolnánk vidékre a Ferencvárost és az Újpestet, és ha helyettük fő műsoridőben is a Real Madrid és a Chelsea mérkőzéseit közvetítené a budapesti tévé, talán nem is hiányolnánk őket. A meccseket nem a néptelen stadionokban, hanem kulturált körülmények között, faltól falig vásznon lehetne nézni - mint a New York-i Metropolitan operaelőadásait a MÜPÁ-ban. (Ilyen helyen aztán nagyon nehéz lenne rasszista strófákat skandálni.)

A főváros Európa-szerte nagyobb tiszteletnek örvend, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik balhéból a másikba sodródó kormánya. És biztonságosabb a terrorcselekmények által fenyegetett Brüsszelnél, tehát akár az Unió székhelye is lehetne. Budapest elismert ipari és felsőoktatási központ (újra ide áramolna a külföldi tőke, számos nemzetközi szervezetnek és kutató intézetnek itt lehetne a regionális központja), valamint közkedvelt turisztikai cél (múzeumok, fürdők, sportesemények városa). A múltja eleve multikulturális, a Svábhegytől a zsidó negyedeken át a Bosnyák térig, kialakulásában az osztrákok, németek játszották a fő szerepet, aztán jöttek a zsidó írók és mecénások, a bolgár kertészek, a kínai vendéglősök, a vietnami kiskereskedők és az arab pénzváltók. A mostani magyar kormány pressziója nélkül a Városligetben maradhatnának a fák, a Várban pedig a Nemzeti Galéria és a Széchényi Könyvtár.

A kormány már megkezdte a minisztériumok vidékre telepítését. Amelyik marad, az bérleti díjat fizetne (mint ahogy Rogán Antal akarta megfizettetni velük az V. kerületi parkolók használatát). Az Országgyűlés az 1848-as és 1944-es hagyományokat követve megint Debrecenbe költözne. Az új főváros előbb-utóbb úgyis is Felcsút lesz, a légiforgalmat a Széles Gábor-féle sármelléki repülőtérre terelik, a kisvasutat pedig meghosszabbítják Bécsig. A Parlament épülete kiürülne, de végre méltó helyre kerülhetne az újjászervezett neurológiai és pszichiátriai intézet. A pszichikai zavaroknak így is gyakori helyszíne volt, most legalább oda költözne a gyógyítás is.

Igaz, a hadseregünket főleg nyugdíjasok alkotnák, de így is lenne akkora katonai erőnk, mint például Luxemburgnak. Ha megtámadnának bennünket Simicskó István csapatai, rendelkezésünkre állna a Hadtörténeti Múzeum egész fegyverarzenálja. (Ezek harci értékéről 2006-ban is meggyőződhettünk, amikor is egy kiállított T-34-es tank is aktív részt vállalt az eseményekben.) Ameddig egyedül kell harcolnunk, az Európával való közvetlen földrajzi kapcsolatot addig is biztosítaná Pest megye közös határa Szlovákiával. (Igaz, hogy Fico ugyanabból a fából van faragva, mint Orbán Viktor, de egy ilyen fordulatban rejlő külpolitikai lehetőséget biztosan nem hagyna figyelmen kívül.)

Aztán, húsz-harminc év múltán, amikorra a Budapest nélküli Magyarország talán kijózanodik, szóba kerülhetne az újraegyesítés. De ezt semmiképp sem lenne jó elsietni.



(Megjegyzés: Amíg vártam a szerkesztőség válaszára, a szöveget kissé kibővítve és gazdagon illusztrálva feltettem a Lázálomgyár blogomra is.)

Publicisztikai írásaim

Magyar menü