Mándy Gábor

Variációk olimpiára


(Amerikai Magyar Népszava, 2016. dec. 15.)


A kormány nagyon akarja, hogy 2024-ben Budapest rendezhesse meg az olimpiát. Egy olimpia kétségkívül jó üzlet -- a kormányközeli vállalkozóknak. De ők nem a saját pénzüket költik, hanem az állam pénzét, azaz a lakosság pénzét, azaz a mi pénzünket. Igaz, sok honfitársunk is lelkesedik az ötletért, csakhogy ők nem veszik figyelembe az ország gazdasági teljesítőképességét.

A magam részéről eddig is mindent megtettem, hogy javasoljak egy olcsó olimpiát. Az első ötletem a mobil, szétszedhető olimpia volt: a létesítményeket elemekből szereljék össze, a sportesemények végeztével pedig szereljék szét, és szállítsák át a következő olimpia színhelyére. (Néhány barátom szerint ez statikailag kivihetetlen, egy 100 ezres stadiont nehéz úgy helyszínről helyszínre vinni, mint egy vándorcirkuszt. Pedig a Margitszigeten már rendeztek olyan úszó EB-t, ami után a nézőteret összecsomagolták, és eltették jobb időkre.)

A következő ötletem a virtuális olimpia volt. Mindenki ugyanabban az időben versenyez, és az nyeri az aranyérmet, aki hitelesen a legjobb eredményt érte el. Ez működne minden atlétikai számban, továbbá az úszásban, kerékpározásban, evezésben és súlyemelésben is. A pontozásos versenyágakat (torna, műugrás stb.) videokonferencia segítségével képzelem el (a bírók a képernyő előtt pontoznának). A test test elleni viadalokra (birkózás, cselgáncs, vívás, ökölvívás stb.) ott van a jól bevált egyenes kiesési rendszer. Ha csak a döntőket bonyolítanák le az olimpia helyszínén, már azzal megspórolnánk annyi pénzt, amennyiből rendbe lehetne hozni az egészségügyet. És mivel az olimpia elvileg Budapesten lenne, semmi akadálya, hogy annyi pulis és piroschkás kabalababát és emléktárgyat adjunk el, amennyit csak birunk.

Ha mindenképpen ragaszkodunk a hagymányos olimpiához, azt is lehet. Közadakozásból. "Put the money where your mouth is." Azaz ha szájalsz, akkor fizess is - mondja bölcsen az angol. Mindenki a sajátját ajánlja fel, ne a többiek pénzére apelláljon! Ha összegyűlik a szükséges összeg, lesz olimpia, ha nem gyűlik össze, nem lesz. Ez ilyen egyszerű. Egyszerűbb és logikusabb, mintha a költségvetési pénzt költenénk rá. A mi pénzünket. Azokét is, akik nem akarják az olimpiát. Mert teszem azt épp egy kórház intenzív osztályán fekszenek, és momentán inkább egy lélegeztető gépre, valamint egy szakképzett és kipihent ápolóra lenne szükségük, mintsem arra, hogy a vízipólócsapat bekerüljön a legjobb nyolc közé.

De van még egy legutolsó ötletem. Rendezzük meg az olimpiát, de visszafogottan! Bartus László már 2012-ben részletesen lefestette, hogy milyen lehetne egy virtigli budapesti olimpia megnyitó ünnepsége, ez annyira tökéletes, hogy nem is kell semmit hozzátenni.

Viszont még a megnyitót is megspórolhatjuk.

Az olimpiának csak az eredényhirdetését tartsuk meg! A győzteseket eleve a kormány jelölné ki, olyan sportágakban is, amelyek még nem szerepeltek az olimpián. Például futsallban a Külgazdasági és Külügyminisztérium csapata alkotná a győztes magyar válogatottat, labdarúgásban Orbán Viktor csapatkapitányi vezetésével nyernénk aranyérmet, Áder János folyami horgászatban lehetne első, Semjén Zsolt lóhátról való vadászatban, Németh Szilárd pedig minden birkózó számban győzne (próbálna csak valaki ellentmondani neki). Hosszú Katinka természetesen nem indulhatna. Helyette Gyárfás Tamás kapna életműdíjat.

Egy illiberális államhoz illiberális olimpia illik. Nehogy már az győzzön, akit a liberális-judeo-bolsevik (azaz sorosista) háttérhatalmak jobbnak kiáltanak ki! Nem minden a stopper meg a centiméter! Hogy ki a jobb, azt majd a megfelelő szervek eldöntik. Így lesz az olimpia igazán magyar és nemzeti. Az olimpiai falura és a stadionokra, sportcsarnokokra pedig elég lenne csak annyit rászánni, amennyit a kormányközeli vállalkozók úgyis elsikkasztanának. A pénzt kapják a haverok, közvetlenül a zsebükbe. Mindent bele!


  • Publicisztikai írásaim
  • Magyar menü