A fellebbezést elutasították. A halálos ítéletet megerősítették. Robert sztoikus nyugalommal vette tudomásul. Teljesen ártatlan volt, más helyett ítélték el, és a bíróság nem vette figyelembe a mellette szóló érveket. Mivel Alabama állam bírósága csak korlátozottan akalmazza a siralomház intézményét, ez automatikusan holnapi kivégzést jelentett.

Robert számot vetett a lehetőségeivel. Még van egy napja. Valamivel kevesebb, mint 24 óra. Legalább húsz. Mivel tölthetné el a leghasznosabban?

Úgy döntött, hogy átnéz egy mikrobiológiai szakkönyvet. Ez a témakör mindig érdekelte, az élet misztériuma, hogy mi van a sejtek működése mögött. Az élet titka. Nem akart úgy meghalni, hogy ne tudja meg, mi is valójában az élet. Hogy mit veszít el.

A börtönkönyvtárból kikölcsönzött egy ilyen tárgyú könyvet, és nagy izgalommal kezdte olvasni.

Mi készteti az élőlényeket a külvilággal való interakcióra, mitől fejlődnek egy irányban (és sosem vissza), mi készteti őket a szaporodásra? Mitől viselkednek az utódok ugyanúgy, mint az elődök? Robert belevetette magát a könyvbe, és azt sem vette észre, hogy megéhezett. A börtönőr a másnapi kivégzése alkalmából egy saját pénzből vásárolt süteményt is rakott a tálcára. Szimpatikusnak találta Robertet, ő sem hitte el, hogy szörnyű gyilkosságokba keveredett.

Mitől élő az élő, mitől különbözik alapvetően az élettelentől, hol az élő és a holt határa, mi a titka az élő szervezetek egyedi, de az összes élőre jellemző tulajdonságainak? Hogy áll össze mindez a kémiai reakciókból, mi szabályozza ezeket az automata módjára működő mechanizmusokat, amelyekben nincs szilárd akotóelem, minden a folyadékokban zajlik?

Megismerte Leibniz irányított automatákkal kapcsolatos elképzelését és Schrödinger gondolatait a molekulán belüli kombinációkról, az élő anyag következetes működéséről.

Robert úgy kapta be az ebédet, hogy nem is figyelt rá. Megszállottan olvasott tovább. Most épp a két komponensből álló, "oszcilláló", óraként "ketyegő", meghatározott időközönként színváltó folyadékokról volt szó. Ha ezt a folyadékot megfelezzük, a reakció mindkét tartályban ugyanúgy folytatódik. A szerző tovább megy, hasonlóságot mutat ki a sejtek citoplazmája és a folyadék működése között. Még ha ez a citoplazma vándorol is, fotoszintézis közben, a működése akkor is változatlan marad. A citoplazma csak a sejtmaggal együtt képes fejlődésnek indulni, önmagában egyik sem működik.

A könyvben leírt automatizmus kémiai energiát használ a szervezet működtetésére, a táplálék energiáját, illetve azt alakítja át mozgássá, illetve hőenergiává. Az elektromos rájában pedig, de a saját idegrendszerünkben is, a kémiai energia elektromossággá is alakulhat.

Amikor Robert idáig jutott, már nagyon kifáradt. Pihent egy kicsit, de utána folytatta a könyv tanulmányozását, az ismereteknek az agyában való elraktározását.

- Nem akar mozogni egy kicsit? - szólt be a börtönőr. - Ez ma még magának is jár.

- Nem, köszönöm - mondta Robert. - Nagyon érdekes a könyv, egy picit pihentetem a szememet, és utána folytatom.

Délután a kémiai folyamatok vezérlésében mélyedt el. A szabályozás az egyirányultságot, kényszerpályák sokaságát jelenti, amelyeken az energia célzottan áthalad. Különösen tetszett neki, ahogy az enzimek valójában katalizátorok, és különböző folyamatokat indukálnak, amelyek végül magát az enzimet újra előállítják, egy önfenntartó és önszabályozó körfolyamatot hozva létre, illetve működtetve. Ami az egyik ciklusnak a terméke, az a másiknak a hajtóanyaga.

Robertnek erős szívdobogása lett, amikor a világegyetemben sok helyen jelen lévő formaldehidről és a formóz reakciókról olvasott, amelyek már önreprodukáló jellegűek, és alapanyagot gyártanak a kémiai automaták vezérlőegységéhez.

Már zúgott a feje, de képtelen volt abbahagyni az olvasást. Következtek a kétdimenziós membránok, amiket a szappanbuborék felfújódásának példáján mutatott be a szerző. A formóz ciklus apró formaldehid-molekulákkal táplálkozik, és cukrot állít elő, a Calvin-ciklus széndioxidot fogyaszt, és elektromos töltéssel rendelkező cukorfoszfátokat termel, egy másik ciklus pedig szintén széndioxidból szerves savakat termel. Az úgynevezett mikrogömbökkel elérhető, hogy szabályosan osztódjanak is, ami már megfelel a baktériumok üzemmódjának.

Este lett, a börtönőr behozta a vacsorát, de ő rá sem nézett. Rendületlenül olvasott tovább.

A könyv leírta a ribonukleinsavak és a dezoxiribonukleinsavak felépítését, és hogy hogyan lehet kísérleti körülmények között reprodukálni az ősföldi folyamatokat. A következő fejezet az öröklődő és a változást okozó tényezőkkel foglalkozott, és ez már igazán az élet keletkezésének titkának elméleti megfejtését ígérte. Robert úgy itta be a sok új ismeretet, mint az itatóspapír a tintát.

Reggel már jöttek érte, de még mindig nem ért a könyv végére. Utolsó percében lefirkantott néhány sort, és átadta a börtönőrnek.

- Üzenet a hozzátartozóknak? - kérdezte az őr.

- Nem. Ezt a szerzőnek juttassa el. Feltétlenül! Ugye megígéri?

A börtönőr bólintott, és ránézett a cédulára. Ez állt rajta:

"Végtelenül boldog vagyok, hogy elolvashattam az Ön könyvét. Gratulálok. Ez volt életem legnagyobb élménye. Halálomig hálás leszek érte."

- Sajnos, a postaköltségre már nincs pénzem - mondta Robert. De megadom a másvilágon. Feltéve, hogy egy helyre kerülünk.

(A szakkifejezéseket Gánti Tibor Az élet általános elmélete című könyvéből vettem.)

• Prózai írásaimból