Kerék-Bárczy Szabolcs bátor írásban elemezte a demokratikus oldal hibáit és tennivalóit a 2018-as parlamenti választások perspektívájából. Olyan bátor volt, hogy utána ki is zárták a DK-ból, amelynek addig egyik vezetője volt. Mi volt a bűne? Hogy józanul szembenézett a valósággal, és bírálta a demokratikus ellenzék pártjainak hozzáállását.

Megállapítva ezeknek a pártoknak a tehetetlenségét és koncepciótlanságát, valamint azt a hajlamukat, hogy egymástól raboljanak szavazókat, azt javasolja, hogy a mérsékelt közép megnyerésével szerezzék meg a ma még jobboldali vagy "politikailag hontalan" szavazókat, beleértve a Fideszhez közeli értelmiség egy részét is. "Minden demokratikus pártnak és azok vezetőinek arra kell fordítania az energiáját a következő hónapokban, hogy először saját magában, a saját berkein belül találja ki, ő hogyan tud gyökeres fordulatot végrehajtani, s ezt követően hogyan lehet ily módon a többi párttal és közéleti szervezettel való együttműködés feltételeit megteremteni, majd végrehajtani" - írja.

Felvetődik a kérdés: ha a jelenlegi pártvezetők 2010 óta nem tudták ezt megtenni, és összefogás helyett a saját különállásukat bizonygatták, miért lennének erre képesek most. Abban egyetértek a szerzővel, hogy középre kell elmozdulni, csakhogy nem elhatárolódóan (az Együtt új jelszava is "a józan középút"), hanem integráló jelleggel. Ne az legyen a jelszavunk, hogy "sem a jobb, sem a bal", hanem "a baltól a jobbig minden értékes ember és gondolat". Ez nem valami elvtelen katyvaszt jelent, hanem az érdekek reális egyeztetését, vagy legalábbis figyelembe vételét. Az ezredforduló tájékán Dávid Ibolya vetette fel a "Normális Magyarország" jelszavát, csak sajnálatos módon ő ezt a normális országot teljes mértékben a jobboldalon képzelte el. Most újra aktuális a jelszó, de ezúttal a demokratikus oldal egészére kiterjedően.

Egyetértek Kerék-Bárczyval abban, hogy nem egymástól kell szavazókat rabolni, de a következtetésem gyökeresen eltér az övétől. Olyan új pártot (nem pártszövetséget!) kell létrehozni, amelyik hívja és magába foglalja a jelenlegi pártok szimpatizánsait. Mert nem velük van baj, hanem a pártvezetőkkel. A pártvezetők azok, akik hajlamosak elvtelen kompromisszumokat kötni a hatalommal egy-egy parlamenti hely vagy látszatra fontos hivatal megszerzése érdekében, és ők azok, akik a különállást fenntartják (jó példa erre az Együtt és a PM összefogása, majd szétválása). A szimpatizánsok egységesebbek. (Talán épp a DK Gyurcsány-rajongói a kivételek, de őket is oda lehet vonzani a megfelelő jelszavakkal és tennivalókkal.) Hívni kell a Fidesz szimpatizánsait is. Még azt is megkockáztatom, hogy a Jobbik-szavazók egy részének is lehetnek olyan igényei, amelyeket érdemes lenne figyelembe venni az új, népfront jellegű szerveződés programjának kidolgozásánál.

Új pártot kell létrehozni az összes demokratikus erő összefogásával, a legitim érdekek egyeztetésével. (Ebbe természetesen a jelenlegi, széthúzó pártvezetők is beléphetnének, de csak közönséges párttagként.) A pénznél fontosabb a meggyőzés, az Internet pedig elég alkalmat teremt a szervezésre.

Ha a pártalapítás a kétfarkú kutyáknak sikerült viccből, akkor nekünk is sikerülhet, komolyan.

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü