A hajó viharba került és elsüllyedt. Az utasok többségének sikerült partra evickélnie. Kiderült, ez egy lakatlan sziget. De a borzalmak csak most kezdődtek.

Először a tinédzserek pusztultak el. Sétálómagnóikból és MP3-as lejátszóikból kifogyott az elem, és enélkül nem tudtak élni.

Utána a nők következtek. Elfogyott a szempillafesték és a csökkentett kalóriatartalmú rostos édesség. Megcsunyultak, sorra eltűntek, soha többé nem mutatkoztak.

A férfiak idegeit is próbára tette az a tény, hogy csak meleg sört lehetett inni, utána meg már azt sem, de feltalálták magukat. Koszos alsóneműikből rongylabdát gyúrva egy darabig a tengerparton fociztak. Aztán kezdeti félénkségüket legyőzve elkezdték megenni egymást.

Egyetlen férfi élte túl a katasztrófát, őt hat hónappal később Fa Nándor eltévedt vitorlása szedte fel.

Azóta a húsételekre rá se birok nézni!

• Prózai írásaimból