- Ott! Látja azt a dundi nőt abban a bordó ruhában? - szólt izgatottan a férfi. - Aki a taxisor mellett elsétált, és most nézeget.

A taxisofőr abba az irányba nézett, és nemsokára meglátta. Sötétedett, a nedves járdán villogtak a neonreklámok visszfényei.

- Látom. Odamegyünk.
- És látja azt a férfit, a kalapban? Úgy áll, hogy a hölgy ne vegye észre.
- Az a szakállas? - kérdezte a taxis.
- Nem. Akinek olyan piros a képe - mondta a férfi.
- Megvan. Most mi legyen?
- Hajtson oda a nőhöz. Látja, most felemelte a kezét. Taxira vár. Én most lecsúszom az ülésről, hogy a pasas ne vegyen észre. Maga vegye fel a nőt, és hajtson el. Ahogy megbeszéltük. Menjen át Budára. Aztán vissza Pestre. Ahova akar. De legalább harminc percig vezessen - mondta a férfi, majd hirtelen eltűnt a hátsó ülés alatt.

A taxis végrehajtotta a feladatot. A nő ideges volt, kissé gyanakodva nézett bele a kocsiba, de amikor közelebb értek, gyors mozdulattal beszállt, hátra. A férfi mohón megragadta, izgatottan suttogtak, a taxis mindenféle zajokat hallott, de nem akart hátranézni. Inkább az előbbi pasast figyelte, aki szintén intett egy taxinak. Gázt adott, és lassan kihajtott a körútra.

A hátsó ülésről tovább hallatszottak a zajok. Vetkőzés, sugdolózás, szuszogás... A visszapillantó tükörben egy pillanatra felvillant a nő fehér combja, de a férfit nem lehetett látni.

Jó ideig csendesen voltak. Aztán a nő erősebben kezdett szuszogni, sóhajtozott, nyögött. A taxis elkapta a tekintetét. Hajtott, jobbra fordult, majd balra. A másik taxi követte őket, de szemlátomást nem nagyon akart közelebb jönni.

. . .

Eltelt húsz-huszonöt perc. Egyszer csak a nő összeszedte magát, és tárgyilagos hangon megszólalt: - Most már lassan hazafelé kanyarodhatunk.

- Egy másik taxi követ bennünket - jegyezte meg a sofőr.
- Értem. Akkor tegyen még egy kitérőt - mondta a nő.
- Nem baj, ha sokat kell gyalogolnod? - kérdezte a férfi a nő lábainál.
- Nem baj. Persze, semmi baj, szívem - válaszolt a nő.
- Most hol vagyunk? - kérdezte a férfi.
- A kioszknál - mondta a nő.
- Hajtson be az Árpa utcába - mondta a férfi a taxisnak. - A hölgy kiszáll, én maradok. És én fizetek.
- Ahogy parancsolják - mondta a taxis. Még két gyors fordulat, és már ott volt.
- Ugorj, szívem! - mondta a férfi. - És nagyon köszönöm!
- Oké. Aranyos voltál. És vigyázz magadra, édes!

A kocsi megállt, a nő kiszállt, és a taxi tovább indult. A sofőr látta, ahogy a másik taxi is arra fordul, lelassít a sétáló nő mellett, és lépésben kíséri. Aztán újabb kanyar következett, és akkor már eltűntek a sofőr szemei elől.

- Menjen még egy kicsit - mondta a férfi. - Ki kell fújnom magam.

Már megint fenn ült a hátsó ülésen, és a ruháját rendezgette. Vett egy mély lélegzetet, majd, mintegy magyarázatként, beszélni kezdett.

- Nem is tudja, milyen remek asszony ez. Ezért a kis örömért, itt a taxiban, képes volt elutazni Győrbe, ott mászkált egész nap, a marha férjjel a nyomában, aki minden pillanatát figyeli, akit nem lehet lerázni.
- Az a pasas a férj volt? - kérdezte a taxis.
- Igen. Rosszul bánik vele, de irtó féltékeny. És kitartó.

A taxis hümmögött.

- El tudja ezt képzelni? Egy nap Győrben. És a férj ott lohol utána, nem lehet lerázni. Én, persze, nem vagyok ott, én itt szervezem a randit. És megjön a vonat. A férj akkor is a nyomában. A nő beszáll egy taxiba, a férj követi. Mindig a nyakán. Mindig a nyakunkon. De, szerencsére, ez nem jut az eszébe. Hogy éppen a taxiban. Azt hitte, üres a taxi, és ő továbbra is éberen figyel.
- Ez jó - mondta a taxis.
- Tudja, barátom, nekünk ez az egyetlen esélyünk. Győr helyett, persze, lehetne Veszprém, vagy Tatabánya. De túl kicsi hely nem lehet, mert ott nehezen lehetne eljátszani ezt a bújkálást meg követést.
- Nem irigylem magát - mondta a taxis, de rögtön meg is bánta. Ki akart maradni a bajból. A férfi nem orrolt meg.
- Pedig nyugodtan irígyelhet. Ez a félóra megéri. Nekem meg. Neki, hát az más kérdés. Ő egy angyal. Ő feláldozza magát. Már ötször járt Győrben, és nem fárad bele. És mindig örül nekem. Örül ennek a félórának, a fárasztó, és voltaképpen teljesen értelmetlen nap végén.

A beszélgetés elakadt. A férfi mondott egy közeli címet, kiszállt, és fizetett.

- Akkor majd máskor is magát hívom - mondta a férfi, miközben odaadta a jelentős mértékű borravalót. - Tudja, ez bizalmi munka.

A taxis tovább indult, de egy mellékutcánál megállt. A feleségére gondolt, és a szerelemre, amely lobog, de egyszer véget ér.

• Prózai írásaimból