Az Élet és Irodalom szeptember 19-iki számában Váncsa István leír egy - happy enddel végződő - esetet, de közben negatív képet fest a hazai egészségügyről. Persze, ha az orvosok elmennek, a betegek pedig maradnak, ettől az egészségügyi szolgáltatás törvényszerűen romlik. Ezen nem kell csodálkozni. Az lenne az ideális, ha a távozó orvosokkal együtt a betegek is távoznának. És távozni is fognak - csak egy másik irányba. Előbb halunk meg, és így kevesebb nyugdíjat kell majd kifizetni.

A természettudományokból tudjuk, hogy amikor egy faj egyedeinek túlélési esélye csökken, a faj elkezd nagyobb mértékben szaporodni. Minél nagyobb a halandóság, annál nagyobb a szaporulat. A gyermekvállalási kedv anyagi eszközökkel való fokozása tévút volt. Szegénység és nagyobb halandóság kell, ettől megint lesznek 8-10 gyerekes családok, és rendbe jön minden.

A több ivadéknak nagyobb az összteljesítménye. Itt vannak például a pockok. A pocok akkor is rág, amikor nem éhes, és úgyszólván evés nélkül dolgozik. Emellett rendkivül szapora.

Éljen a pocok alapú társadalom!

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü