Azzal kezdődött, hogy Szabadszálláson is megalakult a kampánystáb. Petőfit nehéz volt meggyőzni, de végül hallgatott Frejdorfer Móric érveire, akiből aztán kampánymenedzser lett. Hamar összeverbuvált egy csapatot, és elkezdődött a szorgos munka. A választásokig még volt két hetük, ezt igyekeztek a leghatékonyabban kihasználni.

Frejdorfer, aki Bécsben már kitanulta a politikai tudományokat, kiadta az utasítást: az ellenjelöltről, Nagy Károlyról, össze kell gyűjteni minden negatívumot, minden terhelő adatot, és az sem baj, ha nem mind valódi. Mire az igazság kiderül, addigra már túl leszünk a választáson, oszt jónapot.

Falragaszok készültek, olyan szövegekkel, mint

"Petőfi Sándor! Elég a láncból!"

"Szabadságot, vagy a Nagyot? Ez a kérdés, válasszatok!"

"Bár felül a gálya, azért a nép Petőfit kívánja"

"Itt az ikszem, hova jelőljem? Petőfi az én jelöltem!"

"Fényesebb a láncnál a kard, te Petőfi Sándort akard!"

Elterjedt a híre, hogy Nagy Károly intim kapcsolatba keveredett egy pásztorleánykával. Erre utalt a "Falu szélén kúrt a Károly" szövegű falragasz, amely nagy visszhangot váltott ki.

Nagy Károly apja, a helyi pap, megpróbálta fellázítani a szabadszállásiakat, itatta őket, de Frejdorfer sem tétlenkedett. Dalárdát alakított, amely reggeltől estig járta a falut a frissen komponált népdallal: "Már megírta a Biblia:, nem lesz követ a pap fia! Tillaárom, haj!"

Az igazi áttörés azonban akkor következett be, amikor sikerült az oldalukra állítani egy helyi celebet, a szemérmetes Erzsókot. A gyűléseken az elnökségben foglalt helyet, és bár beszédet nem mondott, mindenkit elbűvölt gömbölyű bájaival.

A biztonsági szolgálat vezetője a széles tenyerű Fejenagy lett, akinek puszta megjelenésére szétfutottak Nagy Károly leitatott hívei. (Egyikük, kijózanodván, úgy nyilatkozott, hogy "most látom csak, hogy ostobaságomban a rossz jelöltnek hittem". Frejdorfer ebből alkotta meg a szlogent: "Támogattam a Nagyot, de hülye azért nem vagyok" - ami nyomban felkerült a szatócsbolt előtt osztogatott reklámtarisznyákra.

A pap a szószékről még kiátkozta Petőfit, de a hívek addigra már kívülről fújták a Petőfi-verseket. Ezeket a Pesti Divatlap különkiadásából másolták ki, amelynek erre az alkalomra - Frejdorfer pénzén - 100 példányban juttattak el Szabadszállásra.

Az utolsó előtti napon a házfalakon megjelent a meszelt felirat: "Itt az idő, válasszatok! Petőfire szavazzatok!" És: "Talpra magyar! Hív az urna!"

Az adott napon Frejdorfer még ingyen pálinkát is kínált a választásra igyekvőknek, azzal, hogy "ez az ital, nem a misebor".

Nagy fölénnyel győztek. Frejdorfer koncessziót kapott a szabadszállási bor nyugati exportálására, amiből hamarosan meggazdagodott. Szemérmetes Erzsók szabadidő-központot nyitott. A széles tenyerű Fejenagy sem járt rosszul, ezentúl minden helyi rendezvényt az általa alapított örző-védő szolgálat biztosíthatott.

Petőfinek sajnos nem maradt sok ideje a parlamenti munkára, mert éjjel-nappal a forradalmat szervezte, hol a csatatéren, hol a hitvesi ágyban, de akkor is a világszabadságra függesztve tekintetét.

Hősi halálát követően pedig a szibériai Barguzinban végzett föld alatti munkát.

• Prózai írásaimból