Mándy Gábor

Olimpia közadakozásból

(Az Élet és Irodalomnak elküldött olvasói levél szövege; 2016. aug. 31.)
A kormány nagyon akarja, hogy 2024-ben Budapest rendezhesse meg az olimpiát. Egy olimpia kétségkívül jó üzlet -- a kormányközeli vállalkozóknak. De ők nem a saját pénzüket költik, hanem az állam pénzét, azaz a lakosság pénzét, azaz a mi pénzünket. Igaz, sok honfitársunk is lelkesedik az ötletért, csakhogy ők nem veszik figyelembe az ország gazdasági teljesítőképességét.

A magam részéről eddig is mindent megtettem, hogy javasoljak egy olcsó olimpiát. Az első ötletem a mobil, szétszedhető olimpia volt: a létesítményeket elemekből szereljék össze, a sportesemények végeztével pedig szereljék szét, és szállítsák át a következő olimpia színhelyére. Ez különösen a hozzánk hasonlóan szegény országoknak lenne kedvező. (Néhány barátom szerint ez statikailag kivihetetlen, egy 100 ezres stadiont nehéz úgy helyszínről helyszínre vinni, mint egy vándorcirkuszt. Pedig a Margitszigeten már rendeztek olyan úszó EB-t, ami után a nézőteret összecsomagolták, és eltették jobb időkre.)

A következő ötletem a virtuális olimpia volt. Mindenki ugyanabban az időben versenyez, és az nyeri az aranyérmet, aki hitelesen a legjobb eredményt érte el. Ez működne minden atlétikai számban, továbbá az úszásban, kerékpározásban, evezésben és súlyemelésben is. A pontozásos versenyágakat (torna, műugrás stb.) videokonferencia segítségével képzelem el (a bírók a képernyő előtt is pontozhatnak). A test test elleni viadalokra (birkózás, cselgáncs, vívás, ökölvívás stb.) ott van a jól bevált egyenes kiesési rendszer. Ha csak a döntőket bonyolítanák le az olimpia helyszínén, már azzal megspórolnánk annyi pénzt, amennyiből szinten lehetne tartani az egészségügyet. És mivel az olimpia elvileg Budapesten lenne, semmi akadálya sem lenne annak, hogy annyi pulis és piroschkás kabalababát és emléktárgyat adjunk el, amennyit csak birunk. (Azt is online rendelés alapján.)

Ha mindenképpen ragaszkodunk a hagyományos olimpiához, azt is lehet. Közadakozásból. "Put the money where your mouth is." Azaz ha szájalsz, akkor fizess is - mondja bölcsen az angol. Mindenki a sajátját ajánlja fel, ne a többiek pénzére apelláljon! Ha összegyűlik a szükséges összeg, lesz olimpia, ha nem gyűlik össze, nem lesz. Ez ilyen egyszerű. Egyszerűbb és logikusabb, mintha a költségvetési pénzt költenénk rá. A mi pénzünket. Azokét is, akik nem akarják az olimpiát. Mert teszem azt épp egy kórház intenzív osztályán fekszenek, és momentán inkább egy lélegeztető gépre, valamint egy szakképzett és kipihent ápolóra lenne szükségük, mint arra, hogy a vízipólócsapat bekerüljön a legjobb nyolc közé.

Az olimpiai beruházásokat gyakran indokolják azzal, hogy az épületeket később más célra is fel lehet használni. Ezt az érvelést én akkor fogadnám el, ha az olimpiai falu korszerű és higiénikus épületeiben hajléktalanszállót létesítenének, megfelelő egészségügyi, pszichiátriai és detoxikáló szolgáltatásokkal, szakképzett biztonsági őrökkel. Egyből megszűnne a hajléktalan-probléma, hiszen ezeket a kulturált lakhelyeket aligha utasíthatnák el a közterületeken élők azzal, hogy ott tetvek, lopások és verekedések vannak.

Az ókori olimpiák ideje alatt szüneteltek a háborúk. Ha a jobb- és baloldal néhány hétre beszüntetné a harcot, az esetleg mégis megérné, hogy rendezzünk olimpiát. Akár négy évenként is. A választások évében.


  • Nem közölt olvasói levelek
  • Publicisztikai írásaim
  • Magyar menü