Mándy Gábor

Nőuralom


Amióta az eszemet tudom, mindig csodáltam a nőket. (Lehet, hogy már előtte is.) Részeges apám a születésem után nem sokkal elhagyta anyámat, aki attól kezdve egyedül nevelt. Azaz nemcsak az anyám nevelt engem, hanem a négy nővérem is. Amit ők mondtak, számomra az is parancs volt. Én pedig, mint a jó fiú, igyekeztem mindegyiküknek kedvére tenni.

Az iskolában imádtam a lányokat, örömmel cipeltem a táskájukat, megosztottam velük az uzsonnámat, sőt, még az is előfordult, hogy valami csínyt magamra vállaltam, amit ők követtek el. Sajnos, a rajongásomat nem honorálták, de nekem elég volt az az érzés, hogy jót tettem velük.

Ahogy serdültem, szerettem volna egyiknek-másiknak udvarolni, de helyettem inkább a sportosabb és verekedősebb fiúkkal kacérkodtak, én pedig azokkal ha akartam volna, sem tudtam volna versengeni.

Ilyen a világ rendje - gondoltam magamban. Bújtam a könyveket, tanulmányoztam az anatómiai atlaszokat, nagy tiszteletet éreztem a nagybetűs Nő iránt, akinek ilyen kivételes szerepet szánt a Teremtő. A férfi csak a spermáját adja, meg se nézi, kinek vagy mihez, de a nő az, aki kihordja a magzatot, megszüli a kisbabát, aztán szoptatja, gondozza, tápláli és neveli. Mindegyik lányban a jövendő édesanyát láttam, és el voltam bűvölve.

Aztán felvettek egy pedagógiai főiskolára. Sokkal több volt a lány, mint a fiú, nem csoda, hogy engem is kiszemelt valaki. De amikor lelkesen beszéltem a nők iránt érzett tiszteletemről, elment a kedve tőlem.

Tovább bújtam a könyveket, és végre Leopold Sacher-Masoch írásaiban megtaláltam a kedvemre való irodalmat. Olyan nőkről írt, akik uralkodnak a férfiakon. És olyan férfiakról, akiknek ez tetszik. Nekem is tetszett. Rájöttem, hogy látensen már régóta ilyen vagyok. Elhatároztam, hogy addig nem hagyom abba a keresést, amíg meg nem találom a nekem való nőt, akit minden erőmmel és tehetségemmel szolgálhatok. Elhatároztam, hogy az én házasságomban meg fog valósulni a tökéletes nőuralom.

Sok-sok nővel próbálkoztam, de amikor ezekről a vágyaimról beszéltem nekik, mindegyik ott hagyott. Voltak akaratos nők, veszekedősek, erőszakosak is, de olyan nem volt, aki az úrnőm akart volna lenni. Inkább azt szerették volna, ha én vagyok az erősebb, ha felnézhetnek rám.

Ezt a tényt nagy csalódással vettem tudomásul. Változtatnom kellett a taktikán. Elhatároztam, hogy úgy leszek egy nő szolgája, hogy minden titkos kívánságát teljesítem, beleértve azt is, hogy a párja egy erős, szilárd akaratú férfi legyen.

Megismerkedtem Jolánnal. Az első pillanattól kezdve igyekeztem erős egyéniségnek hatni. Olyan megbízható partnernek, akire támaszkodni lehet. Amikor vele voltam, én ragadtam magamhoz a kezdeményezést - csakhogy előtte kipuhatoltam, hogy ő mit szeretne. Amit ő titokban akart, azt én - hogy úgy mondjam - rá erőltettem. Ez iszonyúan nagy lelki megterhelést jelentett a számomra, de lassan belejöttem. Sikerült kifejlesztenem magamban egy erős empatikus érzést, egyfajta női érzéket.

Egy példa. Amikor Jolán szóba hozta, hogy már régen nem láttuk Ilonka nénit, nem szóltam semmit, de másnap mondtam, hogy készüljön, mert a következő nap elmegyünk meglátogatjuk a nénjét. Jolán nagyon örült, hogy ilyen figyelmes vagyok.

Ez a módszer ragyogóan bevált. Jolán előtt eljátszottam a határozott és domináns férfit, a családi alfa hímet, miközben magamban odaadóan őt imádtam. Amikor nem volt otthon, megpuszilgattam a lepedőjét, a párnáját, mindazt, amihez csak hozzáért az ő drága teste.

Jolán egyszer csak elkezdett gyanakodni, hogy én talán nem is vagyok olyan erős akaratú, mint amilyennek mutatom magam, csak az ő kívánságait teljesítem, amolyan papucsférj módjára. Elkezdett provokálni. Az egyik nap emlegetett egy filmet, amit nagyon szeretett volna megnézni, én azt mondtam, rendben, nézzük meg, de másnap már nem érdekelte. Én azonban a sarkamra álltam. "Ide figyelj, anyukám, az a film engem érdekel, azért nézzük meg. Öltözködj, nemsokára indulunk. Velem nem lehet vitatkozni." Amikor erre hisztizni kezdett, keményen rászóltam, és sürgettem az indulást. Viselkedésemből megérezhette, hogy itt a határ, mert az utcán egy szót sem szólt, jött mellettem némán, és amikor hazaértünk, és én keményen magamhoz húztam, már olvadt, mint a vaj. Aznap éjszaka az ágyban is kitettem magamért. (Szerelmeskedés közben persze arra gondoltam, hogy csak Jolán vágyait elégítem ki, tökéletes szolgaként. Valami fel kellett hogy izgasson, különben nem ment volna.)

A nők szeretik, ha a párjukat a többi férfi is tiszteli, ha szakmai karriert fut be, ez pedig számomra elérhetetlennek tűnt. Hogy tudnék én előreléptetést elérni, amikor ennyire férfiatlan vagyok? De a véletlen a kezemre játszott. Megüresedett egy tanfelügyelői állás, amire momentán nem találtak embert, és engem neveztek ki. Ez az esemény nagyon imponált Jolánnak, ezzel megkapta bennem a sikeres férfit is.

Jolán más férfiak figyelmét is felkeltette, és észrevettem, hogy el-elpirul, amikor a munkahelyéről kérdezgetem. Beszerzési előadó volt egy vállalatnál, és sejtésem szerint az egyik munkatársa kezdett el udvarolni neki. Hűha, ez aztán a vészhelyzet! Vajon mit tenne egy igazi férfi a helyemben? Azonnal cselekednem kellett. A behódoló énem azt súgta, hogy ne szóljak bele, hiszen ki vagyok én, hogy megszabjam, az imádott nőm kivel érzi jól magát az ágyban. A vállalt domináns szerep azonban ezt nem engedte meg. Tudjuk jól, hogy a megcsalt férj a feleség szemében is elértéktelenedik.

Először is tisztán akartam látni. Elkezdtem titokban megfigyelni, úgy követtem, hogy nem vette észre. És valóban, egy pasas többször is együtt jött el vele a munkából, néha még a kezét is rátette a vállára. Cselekednem kellett. Egy nap elébe mentem, és amikor megint együtt jöttek ki, odaléptem, határozottan megfogtam Jolán kezét, és magamhoz húztam. A férfi persze nem segített Jolánnak, úgy látszik, nem akart nyílt konfliktust. (Lehet, hogy más nője is volt, Jolán nem volt neki olyan fontos, hogy harcoljon érte.)

Hazavonszoltam a nejemet. Út közben magyarázkodni kezdett, hogy amit én láttam, az csak egy szakmai beszélgetés volt, és semmi okom aggodalomra, de én kitartottam. Amint hazaértünk, rögtön adtam neki egy pofont. (Óh, ezt milyen keserves volt megtenni!) Utána megkérdeztem: - Na, hogy volt azzal a szakmai beszélgetéssel? Mesélj el mindent részletesen! Nehogy véletlenül agyon találjalak ütni. Persze lehet, hogy én börtönbe kerülök, de te rögtön a temetőbe. (Borzasztóan kellett koncentrálnom, legszívesebben megölelgettem volna. De hát ha ő egy ilyen macsót akar, akkor nekem így kellett viselkednem.)

Jolán konokul hallgatott.

- Na jó, ebből elég! - mondtam, fogtam a kabátomat, és az ajtót jól bevágva elmentem otthonról.

Persze fogalmam sem volt, hogy hova mehetnék. Kocsmába nem jártam, férfi cimboráim nem voltak, és különben is, belülről teljesen hidegen hagyott ez az egész. Ha Jolánnak más férfi kell, tőlem nyugodtan lefeküdhettek volna, még a kávét is felszolgáltam volna nekik. De most dúlnom-fúlnom kellett, és ez a művelet meglehetősen időigényes volt.

Benéztem néhány műszaki boltba, az újságárusnál belelapoztam egy szexmagazinba. Mielőtt hazaindultam volna, még beugrottam egy kocsmába, és egy féldecivel percekig öblögettem a számat, mielőtt kiköptem volna a mosdóban, hogy valódi alkoholszagom legyen.

Amikor hazaértem, Jolán már az ágyban volt, és alvást színlelt. Mosakodás és fogmosás nélkül mellé feküdtem. Egy darabig egyikünk sem szólalt meg. Aztán azt mondtam: - Na jó, végül is megértem. Csinos vagy, ezért tetszel másoknak is. De nem tűröm, hogy félrelépj.

Átnyúltam, magamra húztam, és éreztem, hogy a görcs benne is felenged. Szeretkeztünk, és most is sikerült kielégítenem.

A szex után egy igazi férfi elszívott volna egy cigarettát, de én minden szerepjátszásom dacára nem tudtam rászokni a dohányzásra. Ezért csak feküdtem, lehúnyt szemekkel. Egy idő után Jolán cicaként hozzám bújt, és én tudtam, hogy ezt a csörtét megnyertem.

Ez így ment tovább, hónapról hónapra. A felszínen férfias voltam, titokban pedig imádtam Jolán minden mozdulatát, és továbbra is megpróbáltam kitalálni a vágyait, hogy ő minél boldogabb legyen mellettem.

Egy napon korábban véget ért a munkám, hazamentem, bezártam a bejárati ajtót, felmentem az emeleti hálószobába, elővettem néhány olyan ruhadarabot, ami Jolán testéhez érhetett, és magam elé képzeltem az én drága úrnőmet.

Egyszer csak hallom, hogy fordul a kulcs a zárban. Jolán is hazajött. Nem egyedül, hanem egy másik nővel, akit nem ismertem. Kiderült, hogy a kolleganője. Lent maradtak, és iszogattak. Lassan és vigyázva, hogy semmilyen zajt ne csapjak, rendet csináltam a hálószobában, és hallgatóztam.

Egyszercsak rólam kezdtek beszélgetni. - Dezső elmesélte, mit művelt a férjed. Ő aztán nem lacafacázik. Biztosan nagyon szeret - mondta a kolléganő.

- Ez igaz, szeret, és én is imádom. De egy kicsit túl macsós. És amikor féltékeny, akkor olyan, mint az állat.

Elmosolyodtam. Sikerült! Sikerült megvalósítanom az abszolút nőuralmat. Minden úgy történt, ahogy Jolán akarta. Az úrnőmmé vált - és ezt észre sem vette.

Ezzel minden rendben is van. Most már csak kellene találnom valakit, aki a gyengeségeimet is elfogadja, aki előtt nem kell szerepet játszanom. Nehéz műfaj ez, Sacher-Masoch mester!