Jeszenszky Géza visszautasítja Raffay Ernő irredenta jellegű megnyilvánulásait (Délibábos nemzetpolitika, Magyar Hang, 2018/7. 8. old.), hangsúlyozva, hogy a trianoni határokat még egy nagyhatalom (például a putyini Oroszország) esetleges támogatásával sem lehetne már visszaállítani. Ehelyett okos külpolitikával kívánatos javítani a határainkon túl került magyarság helyzetén.

Szerintem van még egy politikán túli, ha úgy tetszik, „kiscsoportos” megoldás is, amely átlép az országhatárokon. Vegyük figyelembe, hogy azok a magyarok, akik 1922 után születtek a határaink „rossz” oldalán, elvileg ugyanolyan jogállásúak, mint akik Amerikában születtek, éppúgy nem maguk választották meg születési helyüket. Annyiban még jobb is a helyzetük, hogy kisebb-nagyobb magyar szigeteket alkotnak (v.ö. Chinatown vagy Little Italy), amelyen belül a saját kultúrájukat gyakorolhatják. Ami rosszabb, az a közép-kelet-európai nemzetiségi marakodás, a föld egymás kárára való kisajátítása, ami elsősorban civilizációs probléma (az volt már akkor is, amikor még a románok, horvátok, szerbek, szlovákok, ruténok szenvedték el a magyar urakodó osztály sovinizmusát).

Egy nemzetiségi ombudsmani rendszer segíthetne a bajon – lehetőleg az ENSZ égisze alatt. A magyar ombudsman képviselhetné a világ összes magyarjának érdekeit, függetlenül attól, hogy melyik országban élnek. (Még az anyaországot is beleérteném: talán a mostani magyar „kereszténydemokrata állam” a magyarok érdekeit képviseli?) Ugyanez megvalósítható a zsidók, a roma lakosság, az örmények, a kínaiak, az arabok nemzetközi érdekvédelmében is, az anyaországtól függetlenül. (Gondoljunk a vallási és gyarmati múlt által szétszabdalt arab államok véres harcaira).

Ha Magyarország az, ahol magyarok élnek, akkor az egész világ Magyarország lehet. Egy nagyon nagy Magyarország.

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü