Primitív művészet: egyszer egy az egy, kétszer egy az kettő...


Egyiptomi művészet: egymillió láb meg egymillió kar az egy piramis.


Görög művészet: száz füllentés meg száz füllentés az egy eposz.


Római művészet: a párhuzamosok Rómában találkoznak.


Gótikus épitészet: a párhuzamosok a mennyországban találkoznak.


Reneszánsz: egy háromszög meg egy háromszög az egy rombusz. A falon.
(Meg kell még említeni a Boccaccio-tételt, mely szerint egy pap meg egy apáca, az jó esetben eggyel több kisbárány, rossz esetben eggyel több angyal.)


Barokk: tíz barokk díszítés meg tíz barokk díszítés az már-már rokokó.


Klasszicizmus: ha elveszünk két díszítésből két díszítést, még mindig megmarad az épület.


Népművészet: egy meg egy az három, kisangyalom!


Realizmus: kétszer kettő négy.


Romantika: kétszer kettő néha öt.


Naturalizmus: kettő meg kettő az gyakorlatilag három, mert egyet mindig ellopnak.


Impresszionizmus: kettő meg kettő az négynek tűnik.


Pointilizmus: egy pont meg egy pont meg egy pont meg egy pont... az még mindig csak csücske a képnek.


Expresszionizmus: kettő meg kettő az NEKEM nyolc!


Absztrakt művészet: kettő meg kettő az négyzetgyök tizenhat.


Szimbolizmus: 2 meg 2 az két kecses hattyú.


Szürrealizmus: 2 meg 2 az két döglött hattyú biciklin.


Szocialista realizmus: kettő meg kettő az egy határidő előtt teljesített ötéves terv.


Pop art: egy vécéscsésze meg egy vécéscsésze az 5 millió dollár.


Naív művészet: kétszer kettő az ... mittomén, sose tanultam.


Posztmodernizmus: kétszer kettő? Milyen jelrendszerben?


* * *


És végül az ázsiai művészetről kell szót ejtenünk, amely egészen más úton fejlődött, ezért nem illeszthető be a nyugati művészet korszakolásába. A zen irodalom nem adott definíciókat, de fennmaradt egy matematika-tárgyú tanmese:

Mennyi kettő meg kettő? - kérdezte a tanítvány.

A mester szó nélkül adott neki két pofont.

A tanítvány meghökkent, majd ő is kétszer gyorsan pofonvágta magát.

- Ma is tanultál valamit - mondta a mester.

• Prózai írásaimból