A válságövezetekből özönlő menekültek új helyzetet teremtenek Nyugat-Európában. Marosán György figyelemreméltóan elemezte ezt, J. Forrester rendszerdinamikai elméletének felhasználásával (Menekülők és befogadók, Népszabadság, 2015. jún. 9.). Ez az elmélet világos magyarázatot ad arra, hogy miért nem lehet megoldani a bevándorlás problémáját a jelenlegi igazgatási, fejlesztési koncepciók révén (amikor is az új jövevények nem érettek a sok évszázados európai fejlődés során kiforrt normák követésére).

Én úgy látom, hogy a problémának két radikális megoldása lehetséges.

1. A bevándorlók lemondanak korábbi identitásukról, vallásuk nyilvános gyakorlásáról (beleértve a vallási alapú öltözködési és étkezési szabályokat is), és megtanulják az európai jellegű együtt élés normáit, teljes mértékben alkalmazkodnak a jogi előírásokhoz. ("Szívet cserél, ki hazát cserél.") Ez az életben maradásuk ára, és mindezt önként kell vállalniuk. Aki megpróbálja, de nem sikerül neki, az visszamegy oda, ahonnan jött.

Ennek alesete lehetne, hogy egy észak-afrikai helyszínen (például Líbiában) kialakulna egy "európai zóna", ahol ezt az átmenetet, a hozzászokást ki lehetne várni, európai igazgatás és erős katonai védelem mellett. Ez egy kicsit hasonlítana a vietnami háborúban alkalmazott "stratégiai falvak" gyakorlatához, azzal a lényeges különbséggel, hogy ott az amerikaiak terelték a lakosságot a különlegesen kiépített településekre, most viszont kifejezetten kérelmezni kellene a bebocsátást.

2. A harmadik világ országait magukra hagyjuk, és megvárjuk, amíg a káoszból kialakul egy olyan társadalmi formáció, amelyik megáll a saját lábán. A természeti javaikat tárgyalásos áron megvesszük, de nem avatkozunk be sem a termelésbe, sem az egymás közötti kereskedelembe.

Mindkét változat meglehetősen kegyetlennek hangzik, az első kulturálisan, a másik etikaliag. Hiszen a második esetben el kellene fogadnunk, hogy vallási vagy törzsi alapon tovább gyilkolják egymást, a születésszám és a halálozási ráta pedig spontán módon alakulna, mint a vad természetben. Azonkívül ezekben az országokban hosszú évtizedekre vagy akár évszázadokra is katonai diktatúrák uralkodnának, amelyek állandó háborúban állnának egymással. (És Pakisztánban vagy Iránban már atombombához is hozzájuthatnának.) Ugyanakkor beruházási szempontból ez sokkal olcsóbb lenne.

Az Európai Unió láthatóan belefullad ebbe a válságba. Szerintem a kvótarendszernek (hogy ugyanis az egyes tagországok bizonyos számú menekültet fogadjanak be) nincs köze a megoldáshoz. Az legfeljebb lassítja a folyamatot és szétteríti a felelősségvállalást.

Forrester megközelítése szerint a lakókörnyezet javítása (városrész-rekonstrukció) csak akkor szolgálja az emberek életminőségének javulását, ha a helyi közösség tevőlegesen részt vesz benne, ha maga is akarja a javulást. Ha nem üvegezik be a betört ablakokat, ha nem szedik fel az utcáról a szemetet, akkor minden visszasüllyed a korábbi állapotba.

A fenti két alternatívából a másodikkal (hagyjuk békén a harmadik világot) nincs gondunk, az stratégiai kérdés. A bevándorlók mentalitásának megváltozása azonban szorosan kapcsolódik a multikulturalizmus kérdéséhez.

A multikulturalizmusnak az a meggyőződés az alapja, hogy a vallásos hitek és a nemzeti hagyományok meg tudnak férni egymással. Ha ez így történik, nincs is baj. Az egyik csoport szakállat visel, a másik nem, az egyik levágja a tehenét, a másik istenként tiszteli, az egyik pénteken böjtöl, a másik egy bizonyos hónapban. Akkor kezdődnek a konfliktusok, amikor az egyik közösség nem tudja elviselni a másik normáit (ha a zsidót vagy a muzulmánt zavarja, hogy a keresztény disznóhúst eszik), illetve amikor a saját hagyományait nem képes alárendelni az állami törvényeknek (például egy muzulmán férfi ragaszkodik a lányok körülmetéléséhez vagy ahhoz, hogy a nőknek nincs joguk a tanuláshoz). Az alárendelési készség szükséges a társadalmi béke fenntartásához, amellett megvan a saját történetisége. A zsidó vallásban már régen nem kövezik meg a hűtlen asszonyokat, és a keresztények sem égetnek boszorkányokat. Az iszlám vallásban ez a tolerancia még mindig nem alakult ki. Ezért van az, hogy az Iszlám Állam harcosai az egész világot meg akarják tisztítani a hitetlenektől a - szerintük - hamarosan bekövetkező végítélet előtt. Nem hagyják, hogy én egyénileg elkárhozzam, ha nem vagyok tiszta.

Hogy lehetne megvalósítani az egyes vallások békés egymás mellett élését egy multikulturális Európában?

Először is le kellene mondanunk az egyházak állami támogatásáról. Bízzuk a támogatást a hívőkre, a gyűjtésre. Jézust sem támogatták, mégis elterjedt a kereszténység.

Másodszor el kellene felejtenünk a vallások külső megnyilvánulásait (körmenetek, államilag biztosított vallási ünnepnapok). Az egyes vallások hívei szabadon összegyűlhessenek, de a vallásukat mintegy "láthatatlanul" gyakorolják, úgy, hogy senkiben sem keltenek megbotránkozást. (Az őskeresztény csoportok az üldöztetésük idején is gyarapodtak, tulajdonképpen az államvallássá válás változtatta meg a társadalmi státuszukat.)

Harmadszor: a vallási események, az igehirdetések, tanítások ne folyhassanak titokban. Minden elhangzott szót regisztrálni kellene, hogy az egyes törvényellenes felhívásokat ki lehessen szűrni. (Tudjuk, hogy számos terrorcselekményt vissza lehet vezetni az Angliában vagy Amerikában működő imámok tevékenységére, gyakorlatilag ők ösztönöznek a nyugati civilizáció lerombolására. Ez a regisztrálás nem jelentene cenzúrát, hiszen csak utólag lenne felhasználható, megalapozott gyanú esetén.)

Ha a bevándorlók a határ átlépésekor lemondanának a hitükről és a szokásaikról, az az ő esetükben valóban megoldhatná a problémát. De ha a második, harmadik nemzedék ugyanabban a vallási és kulturális nevelésben részesül (a vallásszabadság révén), akkor az ő esetükben is megjelenik a konfliktus. A vallás gyakorlásának "diszkrét" jellege ezt tompíthatja, de előfordulhat, hogy ezek a fiatalok vissza akarnak térni az eredeti hagyományokhoz (például be akarnák vezetni az iszlám ítélkezést, a saríját). Ebben az esetükben őket is választás elé kellene állítani: vagy elfogadják az európai törvényeket, vagy keresnek maguknak egy olyan országot, ahol szabadon megvalósíthatják ortodox elképzeléseiket. (Az eredeti országba nem lehet őket kitoloncolni, hiszen ők már nem ott születtek, de számos ország között választhatnának.)

Ez a fajta vallástalan multikulturalizmus nagy önmérsékletet kényszerítene az európai "őslakosokra" is, hiszen az ő privilégiumaik is megszűnnének. De a bevándorlókra a népesség fogyása (és ezzel együtt a nyugdíjas probléma) miatt nagy szükségük van.

A társadalmi békéért mindenkinek áldozatot kell hoznia.

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü