A háború végén Müllert is elkapták. Nem is nagyon akart bujkálni. Még az SS-egyenruhát sem vetette le.

A fogolytáborban egy amerikai tiszt hallgatta ki. Azt kellett eldöntenie, hogy a bűnössége alapján a hadifoglyok melyik csoportjába kerüljön.

- Herr Müller, meg tudja magyarázni, hogy miért tartotta magán az egyenruháját? Nem volt mibe átöltöznie?
- Természetesnek tartottam, hogy egyenruhában fogjanak el.
- Ez valami büszkeség?
- Nem. Katona voltam, és az is maradok.
- Meggyőződéses náci?
- Azt nem mondanám.
- De háborús bűnöket követett el. Részt vett a civilek meggyilkolásában.
- Háború volt.
- A civilek ellen?
- Hitler azt mondta, hogy háborúban nincsenek civilek. Igaza volt. Egy másik faj ellen harcoltunk. Az erősebb győz, a gyengék elhullanak.
- Talán a szociáldarwinizmus híve? Hogy az emberek között ugyanolyan harc dúl, mint az állatok között?
- Ha maga mondja. Én nem gondolkodtam el erről elméletileg. De ugyanez megy a játszótéren is. Az erősebb gyerek elveszi a játékot a gyöngébbtől. Nem szabad gyöngének lenni.
- És ezért harcolt, ezért gyilkolt?
- Igen. Hittem a mi fajunk erejében.
- Az árja faj felsőbbrendűségében?
- Ez nem felsőbbrendűség, hanem fölény. Aki erősebb, annak van joga élni.
- De végül elvesztették a háborút.
- Igen. Kiderült, hogy nem mi vagyunk az erősebbek. Látja, most is az erősebb győzött. Mindig az erősebb győz.
- És ezért kellett meghalnia sok millió embernek?
- Ezt sajnálom. Előbb is feladhattuk volna. Ha az oroszok nem adták fel Sztálingrád előtt, akkor nekünk kellett volna feladnunk Sztálingrád után. Vagy legalábbis akkor, amikor az ellenség már behatolt Németországba.
- Hitler még akkor is hitt a végső győzelemben, amikor Berlin be volt kerítve.
- Hitler hülye volt. Sohasem gondoltam, hogy neki kellene vezetni a népet.
- És akkor maga miért követte őt?
- Hadvezérnek lennie kell.
- Tehát most másképp látja az erőviszonyokat?
- Igen. Korábban nem számoltam azzal, hogy az amerikaiak az oroszok mellé állnak. Ez, hogy úgy mondjam, nem is volt sportszerű.
- Önöknek is megvoltak a szövetségeseik.
- De kik? Japán és Olaszország magának kereste a bajt. A magyarokról, románokról meg jobb nem is beszélni.
- Ha győztek volna, most mit csinálna?
- Nem tudom. Földet nem művelnék, de segítenék az elfoglalt területek igazgatásában. Érettségim van, az elég.
- És mi lenne az ott lakókkal? Rabszolgák lennének a saját földjükön?
- Lehet. De az is lehet, hogy elzavarnánk őket. Elvégre mi a földet is jobban meg tudnánk művelni. Ők egyszerűen nem érdemelnék meg, hogy ott maradhassanak.
- Na és mi a helyzet a zsidókkal? Velük mi volt a baj? Ők is egy gyengébb faj volt?
- Nem. A zsidók ravaszak. Elözönlöttek bennünket. Mint a sáskák.
- De hát nem voltak olyan sokan.
- Mindent megszereztek, ami értékes volt. Elették előlünk az országot. A tudományt, a művészetet, a gazdaságot.
- Ezért akarták őket kiirtani?
- Nem kellett volna kiirtani őket. Sokkal jobb lett volna őket is elzavarni. Menjenek vissza a saját hazájukba!
- Hitler halálgyárakat épített, gázkamrákkal és krematóriumokkal.
- Neki az agyára ment az antiszemitizmus. Tisztábban is meg lehetett volna csinálni.
- Ön tehát nem antiszemita?
- Nem. Én anti-mindenki vagyok. Deutschland über alles.

Az amerikai tiszt elhallgatott, és figyelmesen nézte a németet. Az állta a tekintetét. De a végén mégis csak lesütötte a szemét.

- Elhiszem, hogy őszinte volt velem - mondta a tiszt. - De amiket elmondott, azok alapján hosszú, talán életfogytiglani börtönbüntetésre kell ítélnünk. Nem tudom, hogyan segíthetnék magán.
- Rajtam nem is kell segíteni. Vállalom a sorsomat. Tévedtem. Tévedtünk. Rosszul számoltunk. De ennek így kellett lennie.
- Imádkozzon, hogy megkegyelmezzen magának az Úr.
- Isten már döntött. Nem állt mellénk, mi pedig nélküle túl gyöngék voltunk.
- Hisz Istenben?
- Hiszek. Mindaz, amit a Biblia leír a zsidók harcairól, igaz. A zsidók Isten segítségével népeket írtottak ki, az asszonyokat, a csecsemőket is megölték, a házakat felgyújtották, még a tevék lábát is elvágták. Mi sem csinálhattuk volna kegyetlenebbül. De Isten a másik oldalra állt. Ezt nem vettük figyelembe.
- Akkor tehát semmit sem bánt meg abból, amit tett?
- Nem. De előbb kellett volna feladnunk. Mint az első háború végén. Akkor talán megmaradna a remény, hogy a következő alkalommal mi győzzünk. De elfoglaltak, eltiportak bennünket. Már nem lesz következő alkalom.

A tiszt visszaküldte Müllert a cellába, és azon tűnődött, hogy tényleg nem lesz-e következő alkalom. Ő is ismerte a Bibliát. Isten időnként meggondolja magát.